Kifele rajzik a

siserahad,

csak az fáj egy kicsit,

hogy te most szüretig

árva vagy.

Volt lecke rengeteg,

s játszottunk eleget.

Szurkoltunk is? Lehet,

de üsse kő:

ami rossz, elszaladt,

ami jó, megmarad,

tótágast, gyerekek,

száz cigánykereket, —

ma az a fő,

hogy itt van a, itt van a

nagy szünidő!

Meg a bizonyítvány!

Hurrá, hahó:

három jelest mond,

a többi jó!

Leckénk ezután

a nyár meg az erdő,

a hegy meg a tó.

Hurrá: a tanító

néni, a bácsi

puszilni való,

hisz ő maga mondja,

hogy:

áci, káci, akáci,

nála is jobb a vakáci-

ó-ó-ó!

Szervusz hát, iskola,

iskola udvara,

könyv, lecke, pad –

visszajön ősszel

új szeretettel

a siserehad!

*

Így beszélt Valaki,

Zsuzsika vagy Laci,

nagyokat nevetett

és bukfencet vetett,

hahaha, hehehe,

hi,

a szája be nem állt,

hirtelen szalutált:

— „Anyuka hí!" —

és azzal elszaladt,

úgy szaladt, mintha csak

ni, ni,

ni,

bodzapuska

lőtte volna

ki