A legszélesebb nyilvánosság tudatában kell tartani, hogy ne merüljön feledésbe a megalázás. Több tízezer férfit 1950 után, személyes szabadságuktól megfosztva, minden jogalap nélkül, katonai behívóval lapátos építőmunkára kényszerítettek a munkabér megtérítése nélkül.
Ez történt annak ellenére, hogy már 1930-ban a Nemzetközi Emberjogi Szervezet határozata kimondta: senkit sem lehet kényszermunkára fogni saját beleegyezése nélkül. Ez a megegyezés még ma is jogerős, Románia is aláírta.
A történelemtudomány hivatott az események emlékének megmaradását szavatolni az utókor számára. Dokumentumok sorozata áll az érdeklődők rendelkezésére, ám 55 év alatt ezen a téren Romániában nem történt semmi. Nincsenek szabadon elérhető feljegyzések, történelemkönyvek a kényszerű katonai munkáról.
Tudott dolog, hogy nagyrészt ingyen munkaerővel épült fel az ország, hisz ezt a módszert alkalmazták 1948-tól egészen 1989-ig. A hiteles feljegyzések szerint csak 1950—1961 között több mint 520 000 kényszer-munkaszolgálatos dolgozott ingyen egyenként 24—42 hónapon keresztül, gyenge ellátás mellett.
Ezért kell tennünk, cselekednünk, akik még élünk: hallassunk magunkról és keserű múltunkról, mert az ország, a kormány nem hajlandó tudni rólunk. Nem akarják tudomásul venni, hogy meg kellene téríteni a ki nem fizetett bérünket, és ezáltal tudomásul kellene venni létezésünket...
Ezeket az akkori fiatalokat politikai megbízhatatlanságuk miatt nem hívták be fegyveres katonai szolgálatra. Szövetségünk három emlékművet állíttatott nekik Sepsiszentgyörgyön (felvételünk), Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson. Hétszáz példányban megjelentettük a Katonasors címet viselő könyvet. A 380 oldalas kötetet az egykori bajtársak visszaemlékezései töltik meg élettel, azaz megrázó szenvedésekkel, megaláztatásokkal, az emberi méltóság sárba tiprásának bemutatásával. 78 korabeli képpel illusztrálja a kényszermunkát, a bajtársi összetartozást, szeretetet, barátságot, és életre szóló emlékként szolgálhat a volt munkaszolgálatos katonák gyerekeinek, unokáinak, rokonainak és a jó szomszédoknak, barátoknak, nem utolsósorban özvegyeiknek. Jutányos áron megvásárolható Székelyudvarhely és Csíkszereda RMDSZ-irodáiban.
2008 májusában rendezik meg a közép-európai országok volt munkaszolgálatos katonáinak kiállítását. Szövetségünk korabeli fényképekkel szándékszik hozzájárulni a tárlathoz.
Más közép-európai országokban a volt kényszer-munkaszolgálatos katonákat az állam, az ország tiszteli, nem csak azért, mert koruknál fogva is méltóak erre. Szövetségeiket elismerik, a Magyar Honvédelmi Minisztérium egyenesen magáénak vallja, és a legmesszemenőbben támogatja, segít mindenben.
Romániában a diszkrimináció áldozatául estek azok a volt munkaszolgálatos katonák, akik tényleges katonai idejüket a hadsereg (MFA) keretén belül a vasutak építésénél, katonai építményeknél töltötték le. Ezeket nem részesítik a 2002/309-es törvény által előírt kárpótlásban, mert katonazöld mundért viseltek, ellentétben a DGSM-esekkel, akik szürke munkaruhában dolgoztak. A zöld ruhások kárpótlási kéréseit a megyei bizottság elutasította, annak ellenére, hogy a katonai könyvükben a beazonosító szám a 165, ami lapátos építő munkán letöltött tényleges katonaságot jelent.
Szövetségünk úgy véli, a parlament két háza, a kormány, az államvezetés mélységesen megsértette az emberjogi méltányosságot akkor, amikor másodszor is elutasította azt a törvénymódosító kérelmünket, amelyben kértük az MFA keretén belül dolgoztatottak elismerését.
Ezért beadvánnyal folyamodunk a nemzetközi Emberjogi Bizottsághoz, az EU-parlamenthez, megmutatva, hogyan virágzik a diszkrimináció Romániában. Kértük, hassanak oda, hogy az állam, a kormány és a parlament módosítson álláspontján, igazságot szolgáltatva ezen mellőzött csoport jogainak tisztázásával, megadva nekik is azokat a kárpótlásokat és jogokat, amelyeket a többi volt munkaszolgálatos már megkapott.
Bartos Sándor volt munkaszolgálatos
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
