Kell az Isten, ezért gondolták ezelőtt 200 évvel a kovásznaiak, hogy megkezdik a templom építését. Összefogással maradandót alkottak, melynek továbbra is állnia kell – mondta Hella Ferenc a szépen felújított, zsúfolásig telt templomban. A megváltozott mai időket magyarázva a Mi a baj a világgal? kérdésre válaszolt. Az emberek nem foglalkoznak lelkükkel, saját magukkal. Ha rendben van az ember, rendben lesz a világ is – vonta le a megszívlelendő következtetést. Kitért a kovásznai–nagykanizsai kapcsolatra is: „Életre szóló barátságok köttettek magyarok és székelyek között. Egy a nyelv, egy dallamra dobban a szív. Hát nem csodá­latos?”
Balogh Zoltán a templomünnep előkészületeiről szólva így fogalmazott: „csoda történt az eltelt hetekben, Kovászna keresztény népe elindult egy másfajta úton”. Rövi­den szólt az egybegyűltekhez Or­bán Lajos vajnafalvi lelkész és Kovács Gábor esperes. Thiesz János az önkormányzat nevé­ben mondta el, hogy a nagykanizsai kapcsolat tovább fog élni, hisz épp a nyáron írták alá az együttműködési szerződés folytatását megerősítő dokumentumot. Kedves meglepetésként mutatkozott be a Constantin Mihăiţeanu és Antal Ernő kántor által „verbuvált” gyerekegyüttes, fellépett a református férfidalárda is.
Az istentisztelet után leplezték le a templom hátsó kertjében felállított emlékművet. A kopjafát a kovásznaiak adták (Kovács János faragta, a templom 200 évét foglalva motívumokba), a sziklára erősített márványtáblát a nagykanizsaiak hozták. Verset mondott a nagykanizsai Farkas Eszter, énekelt Thiesz Katalin. Az emlékművet a vendéglelkész áldotta meg.