Brian Johnston fotókiállításának elsődleges értéke, hogy egy kanadai miként látja a mi tájainkat, az itteni embereket – mondotta a tárlat nyitányaként Ruszka Sándor református lelkész a sepsiszentgyörgyi Lábas Ház alagsori kiállítótermében.
Hozzáfűzte a bibliai igét, miszerint a test lámpása a szem, ha a szemed tiszta, egész tested világos lesz; így az alkotó nézőpontja tiszta, a lélek szemével lát. Ő ugyanis hívő emberként, utazó vándorként tíz éve fotografálva járja Erdélyt, képei pedig üzenetek: „ember, arra rendeltettél, hogy nyitott legyél a világ dolgai iránt”, mi több, a kanadai származású, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet angoltanárának fotói „Isten lábnyomai a Földön”. Brian Johnston 1993 óta Kelet-Európában él, a nyolcvanas években a Kecskeméti Kodály Intézet hallgatója volt, inkább zenésznek, mintsem fotográfusnak tartja magát. Jól beszél magyarul, s miként képei is igazolják, leheletfinom részletekre és tágasabb terekre, arcokra, templomokra, a falusi életre egyaránt figyel. „Belső tájai” olykor festői hatásúak, képei töprengésre bátorítanak, címadásában is visszatérő motívum a filozofikus, teológiai töltet („én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” – olvasható pompás gerezdjei alatt). A kiállításmegnyitót a sepsibodoki református kamarakórus fellépése tette emlékezetessé, velük együtt énekelt, zongorázott a fotós is.(mózes)
