Kína és a reform lehetőségei

Múlt csütörtökön hivatalosan is bejelentették a Kínai Kommunista Párt vezetőváltó kongresszusának eredményét, az ország és a 82 millió tagú párt új vezetőit. Ahogy várható volt, az elnöki címet Hszi Csin-ping sanghaji párttitkár és korábbi alelnök nyerte el, miniszterelnöknek a Li Ko-csiang kormányfőhelyettest, a párt politikai bizottságának tagját választották. Ők ketten egyben a (9-ről 7 tagúra csökkentett) Politikai Bizottság Állan­dó Bizottságának (PBÁB) is tagjai lettek, sőt, életkoruk miatt az egyedüli biztos tényezők a testületben: a párt szabályzata szerint ugyanis a bizottság tagjai csak 68 évnél fiatalabb politikusok lehetnek, s az 59 éves Hszi Csin-ping és az 57 éves Li Ko-csiang mellett mindenki 64 éven felüli. Így az új állam- és kormányfőn kívül öt éven belül minden bizottsági tagnak át kell majd adnia hivatalát – erre valószínűleg az öt év múlva tartandó pártkong­resszuson kerül sor. A most megválasztott vezetőket hivatalosan jövő márciusig iktatják be. Addig a korábbi vezetők „ügyvivő kormányként” igazgatják az országot.

Hszi, a rejtélyes
„Hszi Csin-ping sok elemző számára egyfajta rejtély” – írja a hongkongi South China Morning Post (SCMP). Több elemző is megjegyezte, tulajdonképpen nagyon keveset lehet tudni az új kínai vezetőről. Bár apja, Hszi Zsonh-hszun a Kínai Kommunista Párt veze­tőinek első generációjához tartozott, ő inkább a saját erejéből vált Fudzsian és Zsedzsiang tartományok kormányzójává, a Kína pénzügyi központjának számító Sanghaj párttitkárává, végül államfőhelyettessé, majd államfővé. Szár­mazása ellenére nem az úgynevezett vörös hercegekkel, a régi kommunista vezetők fiait tömörítő klikkel, inkább a technokrata, gazdasági kulcspozíciókkal is rendelkező sanghaji klikkel ápol szorosabb kapcsolatot. Bár jó előre lehetett tudni, hogy ő a biztos befutó, azt, hogy pontosan miért pont ő került a hierarchia tetejére, homály fedi, a valódi okokat csak a Kínai Kommunista Párt legfelsőbb köreiben ismerik – írja a Washing­ton Post. Egyesek szerint a leköszönő elnök, Hu Csin-tao szívesebben látta volna a most miniszterelnöknek kinevezett Li Ko-csiangot utódaként, így Hszi csak komoly erőfeszítések és háttéralkuk árán küzdötte fel magát az elnöki székig.

Nem merik megtenni
Az amerikai lap Hszi Csin-pinget „karrier­apparatcsikként” jellemzi, aki egyelőre nem mutatott arra utaló jeleket, hogy reformokat tervez, igaz, az ellenkezőjére sem. „Néhány nyugati jelentés szerint Hszi Csin-ping liberális beállítottságú, mások szerint viszont a hadsereghez áll közel, a nacionalizmust és a külvilággal, köztük az Egyesült Államokkal való konfrontálódást választhatja a belső reformok helyett” – írja a lap. Az új vezetőséget a legtöbben mégis konzervatívként tartják számon életkoruknál fogva, illetve a két legfelső vezető a régi rezsimben betöltött szerepéből kiindulva.
Hszi Csin-ping és Li Ko-csiang közül inkább az utóbbit tartják reformpártinak: a jogból és közgazdaságból diplomázott politikus Kína eddigi egyik legjobban képzett vezetője, aki többször hangsúlyozta: Kíná­nak törekednie kell a vagyon egyenlőbb elosztása, a szegényebbek számára elérhetőbb orvosi ellátás, lakhatás megteremtése felé. Az SCMP szerint azonban egy hozzá hasonló „óvatos kádertől nem lehet radikális liberalizációt várni”. David Shambaugh, a George Washington Univer­sity kínai külkapcsolati programjának igazgatója szintén úgy véli: a kínai vezetés, „okulva a Szov­jetunió összeomlásából, a közép-ázsiai eseményekből és az arab tavaszból”, nem meri jelentősen átalakítani a fennálló rendszert. Az esetleges reformok is legfeljebb szociális jellegűek lehetnek: a kínai vezetők az elmúlt években többször hangsúlyozták, Kína nem áll készen a demokratikus átalakulásra, leghamarabb 2050 körül indulhat el egy „kínai típusú demokrácia” építése.

Szükségesek a reformok
Reformokra pedig szükség van: ugyan Kína Hu Csin-tao elnöksége alatt a világ második legerősebb gazdaságává lépett elő, a növekedésért hatalmas társadalmi árat kellett fizetni. A látszatkommunista országban ma nagyobbak a vagyoni különbségek, mint bárhol a nyugati világban és jelentősek a régiók közti különbségek, főként a jómódú, urbanizálódott tengerparti sáv és az ország elszegényedett belső tartományai között. Emellett súlyos társadalmi elégedetlenséghez vezet a szinte mindent átható korrupció. Rendkívül erős a politikai és gazdasági élet összefonódása – a PBÁB-ba bekerült politikusok közül többen maguk is befolyásos cégek vezetői, tulajdonosai –, vidéken pedig kicsiben ugyanez figyelhető meg a helyi bürokráciában. A korrupció a vidéki városokban, falvakban érhető tetten a leglátványosabban: az ország félreesőbb pontjaiban napi rendszerességgel zajlanak tüntetések, amelyek gyakran erőszakba is torkollanak. Egy keleti nagyvárosban, Shifangban zajlott sikeres demonstrációra a nemzetközi sajtó is felfigyelt, miután helyiek napokig tartó tüntetésekkel megakadályozták egy rézöntő üzem megnyitását nem messze a lakónegyedektől.

Legalább úgy beszélt, mint egy emberi lény
A korrupció problémája sarkalatos pontja volt Hszi Csin-ping kinevezése után elmondott első beszédének is: a márciusban hivatalosan is beiktatásra kerülő politikus a kínai nemzet megújításáról beszélt, azt ígérte, felveszik a harcot a korrupció ellen, és nagyobb jólétet fognak biztosítani az állampolgároknak. Az ünnepi beszéd miatt Hszi számos dicséretet kapott a nyugati sajtótól és a reformpárti kínaiaktól: a beszéd a szokásosnál sokkal informálisabb, lényegretörőbb volt, a megszokott sallangok helyett kitért az embereket valóban foglalkoztató kérdésekre, és konkrét ígéreteket is tett a sürgető problémák megoldására. Egy a Telegraphnak névtelenül nyilatkozó kínai újságíró szerint bizakodást keltő, hogy a beszédben elmaradtak a szokásos marxista-leninista-maoista frázisok, ehelyett lényegre törő, a valódi problémákra koncentráló beszéd hangzott el. Hu Su-li kínai újságíró szintén optimista: szerinte a beszéd valamilyen reformcsomag beharangozója is lehet. Ennél óvatosabb volt Gong Hsziaoju blogger: „A nagyfőnök legalább úgy beszélt, mint egy emberi lény. A beszéd többi részéhez nincs hozzáfűznivalóm” – fogalmazott.
A Telegraph újságírói szintén óvatosságra intenek: „Bár sokan reménykednek, hogy Hszi új korszakot nyit majd, a PBÁB mellette kinevezett tagjai viszonylag konzervatívnak tűnnek.” Kiemelték: az új vezetők nagy része életkora miatt sem valószínű, hogy hajlandó lenne komolyabb reformokat végrehajtani. De még ha akarnának is, idejük és lehetőségük sem lenne rá: mivel nagy részük 64 évnél idősebb, vagyis öt éven belül leköszönnek, ilyen rövid időre nem tarthatják érdemesnek belevágni komolyabb, hosszú távú munkát igénylő reformokba.(hvg.hu)