Az emlékezés részeként a templom előterében kop­jafákat állítottak három olyan kimagasló személyiségnek, akik önként vá­lasztot­ták az unitárius vallást: Orbán Balázs, Bartók Béla és Szent­katolnai Bálint Gá­bor emlékére. A kopjafákat Balázs An­tal készítette. Az alkotó – a rá jellemző módon – a három jelességről szólt a gyülekezet előtt.
Székelylengyelfalva szülöttéről a Székelyföldet olykor gyalogosan, szekérrel vagy éppen lovas kocsival bejáró báró Orbán Balázsról egyháza soha nem feledkezett meg, miként Nagyszent­miklós szülöttéről sem, hiszen énekkaraink is gyakran éneklik a nagy zeneszerző, Bartók Béla népdalfeldolgozásait. Szentkatolnai Bálint Gábor (1844–1913) emlékét a felső-háromszéki Szentföl­dön, szülőfalujában ápolják. Porai a Vargaváros temetőjében pihennek, egész alakos szobra szülőfaluja szívében, mellszobra a nevét viselő helybeli általános iskola udvarán áll. Ízig-vérig háromszéki volt, óhajaként hazahozták halála után Temes­várról. Bálint Gábor nyelvész és Kelet-kutató sajnos, most sem eléggé ismert, s így el kell mondanunk, hogy a Dombóváron élő G. Nagy Róbert, a Dél-Dunántúli Regio­nális Esz­perantó Alapítvány elnöke örömmel közölte, hogy a mai Magyarország területén nyolc településen (Söjtör, Pécs, Bükkösd, Szekszárd, Kecs­kemét, Szeged, Bu­dapest, Eger és Dombóvár) állítottak személyének emléket, s emlékműve, mint az első magyar eszperantistáé, főhelyet foglal el a dombóvári Eszperantó-parkban. Hinni akarom, hogy halálának centenáriumán, 2013-ban a most állított kopjafánál mi is emlékezni fogunk – üzente.