Jóllehet, a pereszkegombák nem kizárólag ősziek, de igen sok kedvelt és széles körben gyűjtött faj kimondottan őszi megjelenésű. Eltérően a sorozatban eddig ismertetett gombanemzetségektől, csoportoktól, a gyűjtőnek itt már jóval óvatosabbnak kell lennie, mivel egészségünkre ártalmasak, rossz ízűek, és akár súlyos kimenetelű betegség okozói is lehetnek. Figyelembe véve a piacainkon bemutatott és megvizsgált pereszkefajok gyakoriságát (is): az elővigyázatosság nem hiábavaló!
A valódi pereszkék nemzetségéhez tartozó szürkés-barnás, szálasan vagy csak foltosan mintázott kalapú pereszkék között leggyakoribb a fenyőpereszke (1. kép). Vékony kalaphúsa, fehér szálas tönkje és szürkésre váltó, ritkásan sorjázó lemezei viszonylag jól megkülönböztetik a zömökebb, vastagabb tönkű, sűrűbben álló lemezű, de hasonlóképp szürkés kalapú bükki pereszkétől, amely lombhullató (bükk) erdők gombája, szemben a fenyvesek (és vegyes erdők) fenyőpereszkéjével. Mégis, a szürkés-barnás színezetű, kis- és közepes termetű pereszkék esetében kérjük ki a szakértők véleményét is.
Közismert, tájainkon talán a legkedveltebb őszi pereszkefaj az erdei, kerti korhadékbontó, a 2. képen látható lila pereszke (és a lila tönkű pereszke). Tavaszi előfordulásával a rendkívüli nyári-őszi éghajlat utáni évben szintén találkoztunk. Elkészítésére számos recept ismert, a savanyúságként télire eltett lila pereszke megőrzi aromáját, tömörségét.
A szaprobionta (bomló szerves anyagokon élő) csoportos pereszke (3. kép), jóllehet szintén szürkés-barnás kalapszínű, de mivel példányai csokrosan, szorosan egymás mellett nőnek, és nemcsak erdőkben, hanem bárhol (kertekben, erdők szélén, réten, utak mentén), ahol bomló szerves anyag található, alig téveszthető össze más pereszkével. Nálunk a fenyőpereszkén és a lila pereszkén kívül a leggyakoribb.
A súlyosan mérgező párducpereszkét – tudtommal – még nem jelezték megyénkben. Más pereszkék, pl. a márványos pereszke, a csupasz pereszkék elég gyakori ehető gombák. Mivel a pereszkék tönkje szívós, rágós (főzés után is az marad), ezt a részt ne tegyük ételeinkbe.
