Akarva-akaratlan életművésszé válunk előbb-utóbb mindannyian, akik egykori vagy jelenlegi alkalmazottként nyugdíjunkból, bérünkből próbálunk élni, netán fejlődni, gyarapodni újkori demokráciákban.
Nyugdíjpénztári számsorokból szomorú valóságkép tárul elénk, s a különféle kategóriákba soroltak számára megítélt, egyre csökkenő összegek láttán az az érzésem, mintha csak arra lenne kíváncsi a törvényhozás: mekkora összegből nem lehet még éhen halni? Mert a tisztességes, humánus léthez bizony édeskevés, amit esetenként havi öregségi juttatásként házhoz visz a postás.
Közel négyezer háromszékinek, mezőgazdasági nyugdíjasként a statisztikák szerint például kevesebb mint háromszáz lejt kell havonta beosztania élelmiszerre, gyógyszerekre, s bár napi betevőre is aligha elegendő ez a pénz, kérdés: miből és hogyan törlesztenek továbbá adókat, illetéket, számlákat? Tény, hogy jelentős a szakadék az egyes juttatások közt, s egyszerre érthetetlen és dühítő, ahogyan az aktuális rendszer embereket osztályoz és honorál. Hogy akinek évtizedekkel ezelőtt munkatáborokban szigorú felügyelet mellett kellett dolgoznia, s komoly erőfeszítések árán mégis sikerült emberként hazatérnie, havonta kevesebb, mint félszáz lejt juttat az illetékes minisztérium, miközben a ’89-es forradalmároknak közel negyvenszer magasabb összeget küldenek haza. Jóval többet, mint a jelenlegi háromszéki átlagkereset...
Hogy milyen algoritmusok, titkos vagy az átlagpolgár számára bonyolult számítások alapján határozták meg törvényhozóink az említett összegeket, kevesek számára ismert, s rejtély vélhetően azok előtt is, akik képviseletünket felvállalták, miként élik túl pár száz lejből napok sorát öregjeink.
S még mielőtt dühös vagy elégedetlenkedő, botjukat rázó idősekként bélyegeznék a létminimumra kényszerített nyugdíjasokat az illetékes tárcák, intézmények, hivatalok vezetői, talán nem ártana legalább egyszer megtapasztalni, hogy száznegyven vagy kétszázkilencvennégy lejből igencsak keserűek a mindennapok, magyarán: nem emberhez méltóak. Hogy ilyen körülmények közt valóban művészet élni, túlélni...
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
