A félelmem, sajnos, nem volt alaptalan, mivel néhányan, köztük jómagam, a rossz utat választottuk. Mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy ha Besenyőre megyünk táborozni, akkor a tábor a tó besenyői felén van. Nekünk nem volt az, természetesen, mi a tó maksai felén kezdtük keresni. Mire odaért mindenki, elkezdődött a tábor java: buliztunk. Nem sokkal később mindenki kidőlt, és behúzódott a kuckójába. Aztán mindenki nyugovóra tért, s készítette testét-lelkét a másnap reggeli tornára és a képzésre, amelyet egyébként Szörcsei Ági és Jakab Hanga vezetett le.

A reggel nyolc órakor kezdődő torna néhányunkat meglepte, de végigcsináltuk a köves, homokos talajon. Ezután jólesett a reggeli. A képzés az elején zötyögve ment, de kis koncentrálással nagyon hasznos dolgokat tanulhattunk meg, esetleg átismételhettünk.

Miután véget ért a képzés, az ebédünket kezdtük készíteni. Míg az étel zubogott, szabadon foglalkozhattunk akármivel. Például összerázódhattunk kis gitározás vagy egy beszélgetés során. Nemsokára kész lett az ebéd, mindenki bőségesen evett.

A napot újra egy bulival fejeztük be. Vacsorára pizzát ígértek, de valahol a számításaink elcsúsztak, ezért a várt harminc darab pizzának csak a negyede érkezett meg. De sebaj! Ezen az estén tovább bírtuk az ébrenlétet, bulizást, mint az előzőn. Másnap reggel a tanultakat gyakorlatba ültettük. Kisebb-nagyobb sikerrel a belőlünk összeállított négy-ötszemélyes csapatok ügyesen elvégezték feladatukat, bebizonyították, hogy volt értelme a képzésnek.

Egy rövid és gyors kiértékelés után mindenki kezdett pakolászni, rendet rakni a házikójában, és vártuk az indulás pillanatát. Ki vonattal, ki autóval, de mindenki hazaért. Másnap arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon belevaló, talpraesett és jókedélyű diáktanács kovácsolódott belőlünk.

Tőkés Melitta