A megyeszékhelyi egyesület idei legjobb eredményét Perjessy Gyula érte el, aki a negyedik helyen fejezte be a országos pontraszálló-bajnokságot, továbbá a 47. helyen zárta a világkupa-sorozat montenegrói szakaszát, és 40. volt az albániai futamán, valamint 60. lett az idei Európa-kupán. Az elmúlt közel két év alatt megduplázódott a szentgyörgyi siklóernyőzők száma, és többek között egy kis sportrepülőtér kialakítását tűzték ki célul. Erről és sok más, a sporttal kapcsolatos érdekes dologról Csurulya Lászlót kérdeztük, de villáminterjút is készítettünk Perjessy Gyulával.
– Bő másfél évvel ezelőtt találkoztunk utolsó alkalommal. Azóta milyen irányba haladt a sepsiszentgyörgyi, háromszéki siklóernyőzés? – kérdeztük Csu­rulya Lászlót.
– Úgy érzem, nagyot haladtunk előre. Amíg 2011 februárjában csak heten voltunk, akik aktívan repültünk, mostanra ez a szám meghaladja a tizennégyet. A sport részén is vannak konkrét eredményeink: Perjessy Gyula az országos pontraszállóbajnokságot a negyedik helyen fejezte be, és ott van a világ legjobb száz sportolója között (www.civlrankings.fai.org – a Nem­zetközi Repülőszövetség weboldala szerint a 63. összesen 128,5 ponttal), a távrepülőknél pedig Kese-Nemes Áron jeleskedett. Úgy tűnik, az emberek egyre nyitottabbak, és sokan jönnek hozzánk repülni. A Para–Bodoc Sportegye­sület idén sárkányrepülőssel is gyarapodott, ugyanis Erős Levente visszatért a sárkány­repü­lőzéshez, és idei legjobb eredménye egy harmadik helyezés. Ebben az évben egy regionális projektet indítottunk el, amelynek célja több meteoállomás telepítése a megyében. Azért fontos ez számunk­ra, mi­vel nekünk, háromszéki siklóernyősöknek nem állt rendelkezésünkre olyan információ, hogy milyen az időjárás egy adott helyen, így soha sem tudtuk, pontosan hová érdemes menni repülni. Ez a „now casting”, azaz a pillanatnyi időjárás-előrejelzés. Az első kísérleti meteoállomást az Uzon melletti Cserés-tetőre állítjuk fel.
– Hogy kell elképzelni egy siklóernyős országos bajnokságot?
– Idén öt futamból állt a nemzeti bajnokság, amelyből két versenyt Tusná­don, kettőt Brassóban és egyet Nagy­szeben­ben tartottak. A mezőny kb. 50–60 versenyzőből áll. A pontraszállásnál a pontos leszállást értékelik, míg a távrepülésben többféle feladat lehetséges (céltáv és szabadtáv).
– Gyarapodott a szentgyörgyi siklóernyőzők száma. Ez országos viszonylatban mit jelent?
– A 14–15 siklóernyős mindenképp jobb, mint a hét. Vegyük Brassót például, ott több mint kétszázan hódolnak ennek a sportnak. Romániai viszonylatban gyengén állunk, de egy erős mag van kialakulóban. Számunkra az jelenti a legnagyobb gondot – ellentétben a brassóiakkal, a csíkszeredaiakkal vagy éppen az udvarhelyiekkel –, hogy a közelben nincsenek jó repülőhelyek. Ne­künk több tíz kilométert kell autóznunk ahhoz, hogy egy repülésre alkalmas helyet találjunk.
– A sportág melyik ágát űzik leginkább?
– Az egyszerű siklóernyőzést, és nagyon, de nagyon ritkán motorozunk. Ne­künk is megvan minden szükséges kellékünk a motoros siklóernyőzéshez, de több mint másfél éve nem használtuk azokat. A motor hangos, ezért nem szeretjük, és egy deci benzin nélkül is tudunk repülni.
– Milyen a kapcsolatuk az ország többi siklóernyősével?
– Nagyon jó! Mindig is nagyon jó kapcsolatot ápoltunk a más városokbeli, megyékbeli siklóernyősökkel. Ha ismeretlen helyen akarsz repülni, felhívsz egy környékbeli repülőt, és ő nagyon szívesen segít. Ez fordítva is érvényes. Keleti fekvésű dombjaink nagyon jók a siklóernyőzés oktatásához, így a brassóiak és a hargitaiak hozzánk járnak tanulni. Ebben a sportban nem szabad tévedni, így inkább segítünk egymásnak.
– A meteoállomások telepítésén kívül milyen terveket dédelgetnek a következő évre?
– A repülés és a versenyzés mellett egy rádiófrekvencia megszerzése lenne nagyon fontos számunkra, amit különböző hazai szervezésű megmérettetéseken tudnánk használni. Továbbá szeretnénk vásárolni egy csörlőt, és egy sportrepülőtér kialakításán is gondolkodunk. Közös pénzből szeretnénk megvásárolni egy kisebb területet, amit megfelelően kiképeznénk hangárral és minden egyéb szükséges felszereléssel. Sepsiszent­györgy vonzásában szeretnénk kialakítani a repülőteret, amelynek kelet–nyugati fekvésűnek, ötven méter szélesnek és ötszáz méter hosszúnak kellene lennie.

Az országos élmezőnyben
A 37 éves Perjessy Gyula 2001-ben ismerkedett meg a siklóernyőzéssel, és alapító tagja a 2007-ben életre hívott Para–Bodoc Sportegyesületnek. Az elmúlt években folyamatosan fejlesztette tudását, felszerelését, és jelen pillanatban majdnem a legjobb szárnyakkal, beülőkkel és mentőernyővel repül. Az országos bajnokság mellett több nemzetközi versenyen is részt vett.
– Hogyan került kapcsolatba a siklóernyőzéssel?
– A véletlen műve az egész. Egyszer Laci kérdezte meg, nem akarom-e kipróbálni a siklóernyőzést, és az elején én sem tudtam, miről is beszélünk, de miután túl voltam az első repülésen, azonnal beleszerettem ebbe a sportba. Azóta csak az eget szemlélem, figyelem az időjárást, hogy mikor lehet repülni, és a siklóernyőzés az életem meghatározó részévé vált.
– Az extrém sportot hogy lehet összeegyeztetni a családdal?
– Szerencsére van egy nagyon megértő feleségem, de a gyerekem megszületése után picit én is visszafogottabb lettem a repüléssel, és nem mertem annyit kockáztatni, vállalni, mint korábban. Időközben megváltoztak a dolgok, és elkezdtem versenyszerűen űzni a sportot. Idén részt vettem két világkupafutamon, az egyiket Montenegróban, a másikat Albániában tartották, majd indultam a harmadik alkalommal szervezett macedóniai Európa-kupán. Nagyon nehéz összeegyeztetni a sportot a családdal és a munkával, így nem sok időm maradt gyakorolni, ezért nem várom el magamtól, hogy a legjobb legyek. Ennek ellenére idén országos negyedik helyezett lettem a pontraszálló-bajnokságban, amit én egészen jó eredménynek tartok. A pontraszállás mint versenyág nagyon új, és egyelőre nincs még sok hódolója. Sok pilóta haszontalannak tartja a siklóernyőzés ezen ágát, de nem árt, ha az ember erre is gyakorol, hiszen lehetnek olyan magszorító helyzetek, amikor sok múlhat egy pontos landoláson.
– Jövő évi tervek?
– Továbbra is részt veszek pontraszállóversenyeken, és bele akarok kóstolni a távrepülésbe is.