Kijövünk a tárolóból, és máris bekanyarodunk a terményszárítóba, mely óránként 48 tonna nedves gabona tároláshoz szükséges minőségét biztosítja. Nem hiányzik a töltőállomás és egy modern mosó sem.
Közben vendéglátónk jelzi, indulhatunk az állattartó telepre, amely innen 20 kilométerre található. A telephely egy erdővel körülvett terület, kártyás beléptető rendszerrel. Amerre a szem ellát, hatalmas épületegyüttesek, de mégis semmi jel nem utal állatok létezésére, tiszta és rendezett a környék. A bejáratnál autófertőtlenítő berendezés, hogy még véletlenül se lehessen bevinni vírushordozó törzset. A folytatásban irodaház, majd következnek az állatok szálláshelyei. Az első épületben közel 600 hízó húsmarha található, a következőben 1200 anyatehén a húsmarha szaporításához. Hátrább 800 tejelő állat, 500 növendék, 1500 anyakoca és azok szaporulatai, valamint 25 000 lúd.
Elnézve a telepet, akad munka bőven. Felvilágosítanak: a gépesítés teljes, kétkezi munkás szinte nincs. Számítógép adagolja a takarmányt, a vizet, és végzi a takarítást vízsugárral. Csak a fejéshez kell némi munkaerő. Látogatásunk végén megtudom, van egy szennyvíztelep is, mely biogázként annyi energiát termel, ami elég az egész telep működéséhez. Pedig sok energiára van szükség már csak a légkondicionáló és fűtőberendezés működtetéséhez –mert ilyen is van, ez felel az állatjólétért.
Beesteledik, sajnos, már nincs időnk megnézni a vágóhidat, a malmot. Az estebéden nem csak az éhség miatt vettünk szívesen részt, millió kérdés is kavargott bennünk. Vendéglátónk elmondta: sok munka áll mögöttük, de cseppet sem bánják az egészet, mert hosszú évek során összefogással modern farmot sikerült létrehozni és működtetni.