Most, hogy túl vagyunk a „nagy és egetrázó” eseményen, a választáson, megpihenhetünk. Tennénk is, de megyénk sportéletében, ezen belül a sportolást meghatározó sportlétesítmények körül kialakult helyzetben újra és újra felvetődik az utóbbi években megfogalmazásra kényszerült kérdés: mi lesz velünk? Így aztán nem tudunk békésen lazítani, nem tudunk, mert zavar a körülöttünk kialakult látvány.
Kézdivásárhelyen változatlanul ott áll a megye legkorszerűbb sportcsarnoka szomszédságában a rendszerváltáskor örökölt oszlopsor (megálmodói korszerű lelátónak építették), a befejezetlen műjégpálya (látványa isten bizony az athéni Akropoliszt juttatja eszünkbe), a félbehagyott úszómedence. Szép, nemes álmok dédelgették ezen létesítmények megszületését... Már hallani is a visszhangot: Ne csak álmodjunk, dolgozzunk is azért, hogy ezek az álmok valóra váljanak... RMDSZ-es polgármester álmodta meg, az őt váltó MPP-s sem álmodni, sem tenni valamit a sportbázisok érdekében nem tudott, most újra RMDSZ-es polgármesterünk van, hát tegyen valamit...
Sepsiszentgyörgyön végre megkezdték a Kisstadion „átépítését”. Merjük hinni, remélni, hogy ez a munkálat nem jut a kézdivásárhelyiek sorsára... Az MSC-stadionban viszont akadna tennivaló bőven. A futballpálya erdő felőli lelátójáról eltűnt az ülőkék deszkaborítása, az egykori edzőpálya „lőfalát” körberakták épülethulladékkal, gondoljuk, nem azért, hogy a város sportpályára épített parkolóját „mérgesítsék”... A klub egykori igazgatója – azért írjuk, hogy egykori, mert közben úgy eltűnt, mint a szamár a ködben, vagy elpárolgott, mint a kámfor – birkózó- és tornaterem építését ígérte... Az ígéret szép szó, s ha betartják, úgy jó – tartja a közmondás. Erre viszont aligha kerül sor. Tény, hogy a klub körül kialakult síri csend nem zavarja ugyan az MSC székháza előtt alvó babát, viszont nem használ sportéletünknek.
Kovászna sem dicsekedhet. Labdarúgó-stadionja megbúvik a falusi létesítmények mögé, a sportterem (mondanók, sportcsarnok, de nem az) körüli terület igencsak takarékos, szorgos gazdát igényel. Erre a gazdára vár a terület, na meg egy sportszerető, a sportért tényleg tenni akaró városvezetésre.
Na szóval, mindhárom város mindent felölelő sportbázishálózata hangosan kiálthatja, s naponta sokszor, hogy: mi lesz velünk!? Városaink sportmozgalma szebb napokat is megélt, s a ma embereinek az lenne a hivatásuk, hogy ezt a hagyományt ápolják, megerősítsék, természetesen a a sportpályákon elért jobb eredményekkel. Túl vagyunk a választáson, elérkezett a munka ideje. S ez a munka ne kerülje el sportbázisainkat. Ne feledjék politikusaink az örök igazságot: egészséges nemzetnek van csak jövője! S ha ez az igazság nem eléggé meggyőző, itt a latinok megfogalmazta mondás: mens sana in corpore sano, magyarul: ép testben ép lélek.
A sportbázisok teret biztosítanak a nemzetközösséget alkotók ép testének és ép lelkének ápolásához, egészségük megőrzéséhez.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
