– nem szennyezi a talajt és az élővizeket mérgező vegyületekkel
– a biológiai sokrétűség fenntartására törekszik a növény- és az állatvilágban egyaránt
– figyel a talajszerkezet és a talajban élő szervezetek egyensúlyának fenntartására
– a szervesanyag-tartalom növelése révén mérsékli az ásványi tápanyagok kilúgozódását, kimosódását
– a növényvédelemben szintén erősen támaszkodik a természetes egyensúly megőrzésére, ugyancsak természetszerű módszerekkel igyekszik az állandó növényvédőszer-használatot helyettesíteni
– elsősorban a természetes, a helyi és a megújuló energiatartalékok feltárására törekszik
– az energiatakarékos módszerek alkalmazása révén is csökkenti a gazdaság függőségét a külső erőforrásoktól.
A biogazdálkodásra való áttérés szemléletváltást is jelent. A vetésszerkezetnek, a fajták megválasztásának e gazdálkodási mód szellemében kell történnie.
A konvencionálisról a biogazdálkodásra való áttérés – más néven a konverziós időszak – nehéz, mivel ekkor a biogazdálkodás feltételei között tulajdonképpen még nem bio termékeket állítunk elő. Ennek időtartama 1–3 év, ezalatt a talaj és az élőlények megszabadulnak a bio-idegen szennyeződésektől.
A biogazdálkodás többletköltségeket jelent, ami részben a több élő munka, az elismertetés és ellenőriztetés kiadásaiból áll. A korlátozott tápelem és növényvédő szerek használhatósága miatt a terméseredmények alacsonyabbak a hagyományoshoz viszonyítva. Mindamellett, hogy a biotermékek ára magasabb, a biogazdálkodást folytató gazda gazdaságilag hátrányos helyzetbe kerül, külső támogatás nélkül nem tud árut előállítani.
Az Európai Unió agrártámogatási rendszere megkülönböztetett fontosságot tulajdonít e gazdálkodási módnak: támogatja a gazdaságokat az átállás időszakában, az elismert és ellenőrzött biogazdálkodóknak külön összegeket biztosít a területalapú támogatások keretében, a pályázatok elbírálásánál előnyben részesíti a biogazdálkodókat.

(folytatjuk)

Szilágyi Gábor mérnök,
Kovászna Megyei Agrárkamara