Az a baj, hogy minden hatalomra kerülő politikai alakulat meg akarja váltani a világot, saját szájíze, világnézete szerint reformálná meg az államot, alkotmányt módosítana, átszervezné a közigazgatást. Még nagyobb baj, amikor ehhez megvan a kétharmados többsége, és ellenőrizetlenül meg is teheti, néhány éppen győztes vezető ötletei, kénye-kedve szerint rendelkezhet mindenről.
Irigykedve nézheti most Traian Băsescu, hogy legádázabb politikai ellenfeleinek sikerült összehozniuk azt a többséget, amelyre ő maga oly nagyon áhítozott. Victor Ponta és Crin Antonescu szörnykoalíciója sikeresnek bizonyult, s bár a végleges eredményekre még várni kell egy-két napot, óráról órára nő arányuk, s egyre bizonyosabb, meglesz az alkotmány és más sarkalatos törvények módosításához szükséges kétharmados többségük. Ha pedig hiányzik egy-két mandátum, az gyorsan pótolható, hisz bőséggel akadnak a frissen választottak között, kiknek nem esik nehezükre egy újabb pártcsere. Traian Băsescu elkezdheti ugyan az időhúzást, de tulajdonképpen nem teheti meg, hogy ne nevesítse egy ilyen fölényes többség jelöltjét. Ha mégis, a válságot mélyíti tovább, és saját maradék kicsiny hitelét morzsolja semmivé.
Bár Romániában minden lehetséges, mégis az a valószínűbb, hogy hamarosan beiktatják Victor Ponta új kormányát, s ha lejárnak az ünnepek, beköszönt az új év, megkezdhetik nagyívű terveik megvalósítását. Üres az államkassza, pénz nincs, s a gazdaság sem működik, így nagy beruházásokat, fejlesztéseket nem remélhetünk. Lehet viszont látványosan politizálni, régiókat, közigazgatást átszervezni, hatásköröket nyirbálni, alkotmányt módosítani, erősíteni – akár bebetonozni – a megszerzett hatalmat. Mindaz, amit ígérnek, készítenek, számunkra, semmi jót nem ígér. Az adminisztratív hatáskörökkel is rendelkező, beharangozott nyolc nagyrégió katasztrofális lenne a magyarság számára, az etnikai jelleg tiszteletben tartásáról még az RMDSZ-nek kezet nyújtó Ponta sem akar hallani, s ezt jól érthetően el is ismételte. Korábbi nyilatkozatai Székelyföld nem létezéséről, az autonómia elleni heves kirohanásai sötét felhőket jeleznek, s a magyarok megválasztott képviseletének bizony alaposan elemeznie kellene, hogyan, milyen körülmények között és mekkora áron adja el a már nem is olyan szükséges parlamenti voksait.
Nehéz idők jönnek hát, s nem lesz könnyű dolga az RMDSZ-nek sem. Talán nem ártana mérlegelniük: a hatalmas többség piciny porszemeként, vagy ellenzékben, jelentősebb, radikálisabb tiltakozási módszerekkel tudják eredményesebben megakadályozni a magyarság elleni, demokráciát sértő várható intézkedéseket. S azt is jó lenne számba venniük, mi a cél: a közösségi érdek vagy pusztán a csúcson levők gyarapodása, néhány korrupt pártkatona bőrének mentése?