Mindenekelőtt tudni kell, hogy a tizenötezer euró értéket meghaladó munkálatokra kötelező közbeszerzést kiírni. Ami azt jelenti, a megrendelő – akár pályázatról, akár saját beruházásról legyen szó – elkészíti-elkészítteti az összes dokumentációt a tervektől a tenderfüzetig, azt elküldi a közbeszerzéseket felügyelő hatósághoz, mely ellenőrzése során arra összpontosít, hogy a kiírás semmiféle, egyik vagy másik cég számára előnyös, avagy hátrányos feltételt ne tartalmazzon, bármiféle kizárólagosságot, ilyenre való utalást találnának, átírás végett visszaküldik a dokumentációt a munkálat megrendelőjének. Csak miután az illetékes hatóság szűrőjén átment, kerülhet elektronikus közbeszerzésre a kiírás, a liciten pedig az Európai Unió bármely részéről részt vehetnek (csak Sepsiszentgyörgynél maradva: erre is volt példa, a Csíki utca belvárosi részének felújítását végül egy magyarországi cég nyerte meg), az elbírálás legfőbb szempontja a legalacsonyabb ár, kisebb mértékben a legelőnyösebb ajánlat. Ami lehet a munkálatra vállalt szavatosság (a cégek gondolkodás nélkül a megrendelő által megszabott határok felső, tehát legtöbb pontot érő szintjét választják), vagy a munka elvégzésének határideje (amit viszont a megrendelő nem szívesen szab meg, hiszen a gyors munka legtöbb esetben nem jelent minőséget).
A közbeszerzésre jelentkezők árajánlatát a – szintén közbeszerzésen kiválasztott – tervező által megállapított referenciaárhoz viszonyítják. A munkálat megrendelője ugyan magyarázatot kérhet az alacsony árra, de csak abban az esetben, ha az a referenciaár 85 százalékánál kisebb – erre is volt már példa, mondja Sztakics Éva, leggyakoribb, hogy a liciten jelentkező cég nagyon olcsón szerez be anyagokat, ebben az esetben azt vizsgálhatják meg, megfelel-e a tervben előírt minőségnek, s ha igen, a cégnek előszámlával kell igazolnia, hogy azt/azokat az anyagot/anyagokat tényleg abban az árban szerzi-e be; továbbá arra is rákérdezhet a munkálat megrendelője, hogy a jelentkező cég munkásainak az ágazati minimálbért kifizeti-e. Ezeken túl más eszköz nem áll a megrendelő rendelkezésére a  jelentkezők szűrésében, a feltételeknek eleget tevő, legalacsonyabb árat kínáló céget kell elfogadnia – s a gyakorlat azt mutatja, a különféle beruházásokra a tervező által megállapított referenciaárhoz képest húsz százalékkal alacsonyabb értékre kötik meg a szerződéseket.
Persze, jó lenne helyi vállalkozókkal dolgoztatni, mondja Sztakics Éva, de előnyben részesíteni őket nem lehet, a nyitott közbeszerzésre pedig nem mindig jelentkeznek – többek között a Szemerja negyedi lakók által felemlített, az egykori kazánházak mellől a földből a kőolajtartályokat kiemelő cég is azért más megyei, mert nem akadt ezt a munkát elvállaló háromszéki vállalkozó.
Hogy a közbeszerzéseken nem jelentkeznek helybéliek, arra egyik lehetséges magyarázat az alpolgármester szerint, legalábbis az építkezési cégek esetében, hogy elérték kapacitásuk határát. Néhány éppenséggel túlvállalta magát, képtelen beleférni a határidőkbe – ez a magyarázat sok esetben az elhúzódó munkálatokra. De gyakori jelenség, hogy a helyi vállalkozó elől elviszi a munkát a más megyei cég, mert sokkal alacsonyabb árat kínál – ez viszont később a minőség rovására mehet. Az alpolgármester ebben látja az általános gondot, úgy véli, az elkövetkezőkben olyan terveket kell készíttetniük, melyek szigorú minőségi megkötéseket írnak elő anyag és kivitelezés tekintetében egya­ránt, a jelenlegi közbeszerzési rendszerben ez lehet egyedüli módja annak, hogy az elkészülő beruházások időtállóak, jó minőségű­ek legyenek. A helybéli cégeket azonban e megkötés sem részesíti előnyben...