Megérkezés Zágonba
Ahmet Aygün, Rodostó polgármestere egy delegáció élén érkezett Székelyföldre, hogy Csíkszeredában átvehesse a Julianus Alapítvány díját. Társaságában városi tanácstagok, vállalkozók, újságírók is voltak.
Erdélyi útjára elkísérte Ali Kabul, a rodostói Rákóczi Múzeum igazgatója is, aki a tolmács feladatkörét is ellátta — önszorgalomból tanult meg magyarul, most járt először Székelyföldön és Mikes Kelemen szülőfalujában —, s a küldöttséghez csatlakoztak ploieşti-i török vállalkozók és török érdekeltségű csíkszeredai üzletemberek is. A török vendégek a pompázatos csíkszeredai díjátadó ünnepség és másnap, a csíkszeredai-csíksomlyói városnézés után Háromszékre, Kisborosnyóra és Zágonba látogattak. Útjukat mindenfelé nagy érdeklődés kísérte, s az újabb székelyföldi török ,,betörés", úgy tűnik, nem vész el a székelyföldiek emlékezetében.
Egy török politikus Julianus nyomában Tekirdag (Rodostó) polgármestere, Ahmet Aygün Malkara megyei jogú város Yörükköy falujában született 1967. április 22-én, ahol az általános iskola osztályait végezte. Később az Erzurum Atatürk Egyetemen közigazgatást és közgazdaságtant tanult. Katonai szolgálatának kitöltése után, 1992—1996 között egy rodostói helyi lapnak volt a főszerkesztője, de emellett a politikai életbe is bekapcsolódott, és kereskedelemmel is foglalkozott. Tagja lett az Igazság és Fejlesztés Pártjának (AKP), s a 2004. márciusi választásokon polgármesterré választották. Aygün nős, van két gyereke. Ezek lexikonszócikkbe kívánkozó életrajzi adatok. Ezen túlmenően a fiatal politikus hús-vér ember, és különös szerepe van annak a vonzalomnak a kiépítésében, amely a török és a székelymagyar nép testvéri kapcsolatait erősíti. Aygünnek ugyanis meggyőződése, hogy a magyar, különösen a székely és a török históriai néptestvéri rokonságban áll egymással. Török értelmiségiként rájött arra, hogy ezen a vonzalmon túl a modern Törökország Európához csatlakozásában megfelelő népiközösség-ösvény a török—magyar barátság, amely a történelmi kihívások és kölcsönös szembenállások ellenére mára lényegében átminősült, s a históriai török—magyar ellentétek után napjainkban ahhoz a kapcsolati vonulathoz igazodik, amely lehetővé tette a Thököly-féle felkelés, majd a Rákóczi-szabadságharc üldözötteinek menedéket biztosító, a Kossuth-emigrációnak szállást és túlélési lehetőséget ajánló kapcsolatok kiépülését. Aygün polgármester élére állt azoknak a kezdeményezéseknek, amelyeket a Magyarok Székelyföldi Társasága, a csíkszeredai Julianus Alapítvány és a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, valamint a Zágoni Mikes Alapítvány és Művelődési Központ indított el. Személyesen állt az élére olyan kezdeményezések kivitelezésének, mint a csernátoni faragású székely kapu felállítása a rodostói Magyar utca bejáratához. Ezt megelőzően török üzletemberek társaságában székelyföldi körútra indult. A székelyföldi faragott kapuk motívumkincsében felismerte a székely-türk azonosság jelképi jeleit, a napot, a holdat, a csillagokat, az életfát és a többieket. Végső soron Aygün polgármester és rodostói csapatának a döntésén múlott, hogy a székely kapu felállítása, magyar kormányzati rosszallás közepette, Rodostó egyik köztéri térplasztikai alkotásává minősült, amely a rodostói magyar találkák nulla kilométerkövévé vált. Aygün csíkszeredai, csernátoni, kovásznai, csomakőrösi és zágoni látogatásai előzték meg azt is, hogy Ibrahim Müteferrikának — azaz Székely Ábrahám —, a török nyomdászat magyar származású megteremtőjének, rendkívül értékes ősnyomtatványok létrehozójának szobra Rodostó egyik legtágasabb, modern terén kapjon helyet. A kapu- és szoboravató ünnepségeken, amelyeket Aygün török állami ünneppé emelt, a több mint százfős székelyföldi küldöttséget katonai tiszteletadással fogadtatta. Ezentúl Aygün polgármester jóváhagyásával állítottunk kopjafát Avsarköy faluba, hogy megjelöljük azt az utat, amelyen a Nagyságos Fejedelem az ottani iszapfürdőhöz — savanyúvízhez — udvartartásával együtt járt. A török—magyar kapcsolatok építésén túl Mehmet Aygünnek rendkívüli szerepe van Tekirdag város modernizálásában és gazdasági előrelépésében. 2006 óta Rodostóban működik a Namik Kemal Egyetem. Megkezdték és jövőre befejezik egy 580 lakrészből álló lakótelep, valamint a város gyűrűútjának építését. A város területén félszáznál több játszóteret, több tornatermet, parkot, sportpályát építtetett, felújíttatta a város ivóvízellátását, négysávosról hatsávosra szélesítették a Tekirdagot Isztambullal összekötő autópályát. Tekirdag Trákia legdinamikusabban fejlődő városává vált. Mehmet Aygün, amint mondta, nem vendégként, hanem testvérként érkezett Csíkszeredába és Háromszékre az itt élő magyarokat üdvözölni, és megköszönni a kitüntetést. Kisborosnyói háztűznézőben A török küldöttségnek az eredeti terv szerint a Nyergestetőn és a Kászoni-medencén kellett volna Csernátonba érkeznie. Az elképzelésből a csernátoni látogatást a hosszúra sikeredett csíkszeredai városnézés miatt törülni kellett. A Sepsiszentgyörgyre érkező gépkocsioszlop háromszéki kísérőjeként e sorok írójának alkalma volt, hogy az elveszettnek tűnő török küldöttséget Kányádi Sándor Az elveszett követ című mókás versének fordíttatásával köszöntse: Hogy s hogy nem, de egyszer, / Kolozsvárra jövet, / elveszett az úton, / el a török követ. Pedig egyenest az / isztambuli öreg / szultántól jött volna, / ha megjön a követ. A mókás vers játékos hangulatát a tartalom tolmácsolása nélkül is sejti a török ember, mert akárcsak a magyar nyelv, a török még jobban terhelt az ,,ő" és az ,,ü" hangokkal. (A modern török ábécé megteremtésében Kemal Atatürk felkérésére magyar tudósok is közreműködtek.) Az történt ugyanis — csípek bele újra a verssorokba: Enyedre béjövet / szörnyen megszomjazott, / s vizet kért a követ. / — De vízzel Enyeden, / ó, nagyságos követ, / akkor se kínáljuk, / ha kerékbe töret! / Kortyolt egyet-kettőt, / de minthogyha tüzet, / lett a bortól egyre / szomjasabb a követ. / Lement a pincébe / — elég is a szöveg! — / még most is ott iszik / az elveszett követ. A törökök értették a mókát. Ahmet Aygün természetesen egy korty alkoholt sem ivott, de volt egy-két férfi a csapatban, aki azt mondta nevetve, hogy ők nem a polgármester úr pártjának tagjai, s így nem utasítottak vissza Zágonban egy-egy korty pálinkát. A zágoni kínálmációt megelőzően a küldöttség betért Kisborosnyóra, ahol v. Damó Gyula a Történelmi Emlékparkban fánkkal kínálta a vendégeket. Mehmet Aygün Kisborosnyón kopjafát választ Avsarköy falu számára Ahmet Aygün kiválasztotta azt a kopjafát, amelynek hasonmása jövő nyáron az avsarköyi savanyúvizes út letérőjénél jelzi majd az iszapfürdőhöz vezető utat. Augusztusban a kopjafát a kisborosnyóiak egy csoportja is elkíséri majd trákiai útjára. Zágoni fogadáson Zágonban Kis József polgármester és a zágoni tanácstagok közül többen a Mikes Kulturális Központban fogadták a vendégeket. A két évvel ezelőtti látogatás egyik baklövését elkerülendő, a zágoni díszebéd nem ,,disznókőtségből" állt, hanem fejedelmi estebédnek indult. Fácánhúsleves gyöngyözött a tálakban. A fácánhús és a leveszöldség előételként szolgált. Jó tudni, hogy a fácánsóbafőttet nem késsel és villával, hanem kézzel kell enni, mint Mátyás király korában. A főétel őz- és szarvashús volt vadasan elkészítve. A felséges eledel elköltése közben jó hangulatú, de fontos és komoly témákat is felölelő beszélgetés folyt. Arról például, hogy ha Mikes rodostói összeomlott házának telke még megszerezhető, akkor a zágoniak nem ejtik azt a régi tervet, hogy saját költségükön újraépítik, s ennek rendeltetéséről, múzeumi, turisztikai és kereskedelmi célokra való berendezéséről később egyeznek meg. A zágoniak szándékában áll az is, hogy Mikes szülőfalujában is felépítsék a rodostói ház hasonmását. Beszélgetés közben szó sem esett arról, hogy Budapesten Hiller István minisztériuma újra elutasította a ház zágoni újjáépítési tervét, pedig párttársa és országgyűlési elnöke, Szili Katalin járt közben az ügyben. ,,Sajnos, a kulturális tárca építészeti — idézem a magunk és nem a török vendégek számára a válaszlevél passzusát —, szakmai szempontokra hivatkozva ismételten elutasította a kezdeményezés támogatását." Még szerencse, hogy 1906-ban, mikor Rákóczi ebédlőházának mását Kassán felépítették, s a még fellelhető bútorzatot is hazaszállították Rodostóból, nem efféle miniszterek uralták a magyar kulturális szférát. Erre szokták mondani, hogy magad, uram, ha szolgád nincs!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
