Rácz-perÍtélethirdetés következik

A tárgyalás mintegy két óra hosszan tartott, ebből bő órát beszélt Ioan Adam ügyvéd. Először azt tisztázták, hogy a feljelentő Áda József vállalkozó nem fog eljönni – Adina Pretoria Dumitrache bírónő pedig nem kívánt új határidőt szabni, mert akkor ismét máshoz kerül az ügy, és nagyon elhúzódhat; ő maga is a második tárgyalástól vette át a pert, és azért kérte Áda újbóli kihallgatását, mert az eljárás kezdetén nem ő kérdezhetett. Az akkori bíró egyébként – a vádlott kérésére – zárt ajtók mögött rögzítette a koronatanú vallomását, a három órán keresztül faggatott Áda pedig távozásakor nem kívánt nyilatkozni, így csak közvetve, a vádiratból derült fény a tavaly ta­vasszal kirobbant botrány egy-egy részletére. Tegnapi összefoglalójában az ügyész súlyosbító körülménynek ítélte, hogy Rácz több ízben fogadott el különböző összegeket Áda Józseftől, és emiatt letöltendő börtönbüntetést kért, a vagyoni zárlat fenntartását, illetve azt is, hogy 49 000 lejt fizessen vissza az őt feljelentő vállalkozónak. Igényelte a városháza alkalmazottjainak újbóli kihallgatását is, mert tanúvallomásaikat befolyásolhatta, hogy akkor Rácz még a feljebbvalójuk volt – ezt azonban az ügyvéd kifogásolta, és a bírónő is elutasította. Ezek után került sor a közel félórás vádbeszédre: az ügyész felsorolta, hogy Rácz 2010 áprilisától októberéig havi 4000 lejt (majdnem ezer eurót) kapott Ádától, novemberben 10 000 lejt, 2011 februárjában újabb 3000-et, végül megint tízezret, azaz összesen 51 ezer lejt mindenféle formaság és bár szóbeli visszafizetési egyezség nélkül; kölcsönről csak egyetlen alkalommal volt szó, amikor a tettenérést megszervezték. Ama 3000 lejt a védelem próbálta úgy beállítani, mintha a városnapokra adott támogatás lenne, ami csak elkeveredett, de később megkerült, ám ennek ellentmond, hogy Rácz előző nap kért pénzt Ádától a cégét fenyegető fizetésképtelenség elkerülésére, és noha aznap ezt elkerülte, március 7-én újra kért tízezer lejt, ezt hangszalagon és videón rögzített beszélgetéssel is igazolni tudják, rá­adásul két tanú is azt állítja, hogy Áda panaszkodott, amiért pénzt kellett adnia a polgármesternek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a törvény értelmében minden kiadásért a polgármester felel, tehát tudnia kellett arról, hogy melyik cégnek mikor mennyit fizet a városháza, amelynek alkalmazottjai nem tudták megmagyarázni, hogy miért tartoztak a legtöbb pénzzel éppen Ádának. Az ügyész szerint az sem vet jó fényt a vádlottra, hogy megpróbálta befolyásolni, feljelentése visszavonására vagy bár módosítására bírni Ádát, hátráltatva a nyomozást, ami legalábbis erkölcstelen hozzáállás, és csak ront a helyzeten, hogy választott elöljáróról van szó.
Az ügyvéd a vád rosszindulatúságát és megalapozatlanságát próbálta kidomborítani. Elmondta, hogy a rendszeres sápra nincs bizonyíték, csak Áda nyilatkozata a Ráczé ellenében (szemtanúk ugyanis nincsenek), és hogy a városháza azért halmozott fel nagy adósságokat Áda cégével szemben, mert a vállalkozó nyakra-főre, megrendelés nélkül is szállította az anyagokat, noha maga Rácz is többször figyelmeztette, hogy ne tegye, mert a költségvetés szűkös. A kifizetésekről minden alkalmazott azt vallotta, hogy a lehetőségek (a rendelkezésre álló pénzek) szerint történtek, és a polgármester soha nem próbált kedvező vagy kedvezőtlen befolyást gyakorolni valamelyik vállalkozás érdekében; a nagy tartozás éppen azért halmozódott fel, mert Áda túl sok anyagot szállított le. A vállalkozó szavahihetősége amúgy is kérdéses, mivel azt vallotta, hogy korábban nem ismerte Ráczot, ám a védelem bebizonyította, hogy baráti viszonyban voltak, gyakran összejártak, családjaikkal együtt piknikeztek. Az ügyvéd szerint Áda valószínűleg megsértődött, amikor rájött, hogy ez a barátság nem jelent anyagi előnyöket számára, ezért jelentette fel a polgármestert. Kitért a 3000 lejes adományra is: ezt 2011. február 17-én Rácz kezébe adta, aki (a webkamera-felvétel tanúsága szerint is) meglepődve kérdezte, hogy: „pénzt adsz?” – ez pedig azt bizonyítja, hogy átutalásra számított, hiszen Áda húszezer lejt ígért a városnapok támogatására. A pénzt Rácz borítékba tette, és egyik alkalmazottjának asztalán hagyta, ahol elkeveredett, később azonban megkerült – és arra nincs bizonyíték, hogy másféle célt szolgált volna. Nem lehetett lefizetés, mert ugyanaznap délután írta alá Rácz az Áda szállítmányainak mérésére vonatkozó szerződést. Valószínűleg ez érlelte meg a vállakozó bosszúját, és mikor 2011. márciusban a polgármester ismét pénzt kért a banki részlet kifizetésére, egykori barátja a Korrupcióellenes Ügyészséggel együtt megszervezte azt a tettenérést (tízezer megjelölt lej elfogadását), ami Rácz letartóztatásához vezetett. Amúgy „ezek a magyarok nem írtak papírokat egymásnak”, bizalmi viszonyban voltak – magyarázta Adam, hogy miért nincs nyoma valamilyen visszafizetési egyezségnek a kölcsönvett pénzekről. Végül a kenőpénz rendszeres elfogadására vonatkozó vád ejtését kérte védence számára, és a törvény szerinti legkisebb, felfüggesztett büntetést, Rácz helyzetére – mégiscsak választott vezető volt, aki próbált tenni valamit városáért –, őszinteségére – az eljárás során nem módosította nyilatkozatát – és büntetlen előéletére hivatkozva.
Az utolsó szó jogán Rácz Károly közölte: nem tudja, mi késztette Áda Józsefet arra, hogy őt feljelentse, az iratcsomóból azonban néhány (lehallgatott) telefonbeszélgetés átirata hiányzik, azaz mondvacsinált ügyről van szó, amelyet összefüggéseikből kiragadott részletekre építettek. A megye történetében talán először próbáltunk saját erőből városnapokat szervezni, és 2009-ben ötvenezer vendégünk volt, ami nagyon sok munkával járt, Áda számára is hasznos volt, de aztán megpróbált bemártani, ahogy sok régi barátjával is tette, és ebben a berecki rendőrőrsről a Korrupcióellenes Ügyészségre került cimborája is segítette – mondotta, és azzal a kéréssel zárta beszédét, hogy a bírónő ne igazolja a sepsiszentgyörgyi törvényszék rossz hírét, mármint azt a szóbeszédet, hogy itt az RMDSZ beleszól a döntéshozatalba.