Egyetlen előnye a vasárnapi választásoknak, hogy a tiszta egyéni körzetes rendszer legádázabb hívei is ráébredtek: Romániában ez működésképtelen lenne. Sem a nép, sem a helyzet nem érett meg a nyugati tájakon bevált módszer alkalmazására. Nagy-nagy hátulütője pedig, hogy ismét kiderült: hiába nyilvánít véleményt a nép, fölöslegesen szavazza meg, hogy legfennebb háromszáz fős parlamentre tart igényt – kap helyette egy majd kétszer akkorát.
Csóválgatták már hétfőn, kedden fejüket a bukaresti megmondó fiúk, azok, akik pár hónapja még kardot kivonva harcoltak az „egyetlen valóban demokratikus választási rendszerért”, állították, az lenne az igazságos, ha nem egy pártra, hanem jól megjelölt személyre adhatnák voksukat a polgárok, ez vezetne minőségi parlamenthez, értékes, értelmes, felelős képviselőkkel és szenátorokkal. S ahogy érkeztek a már pontos adatok, egyre többen ismerték el: bizony hatalmas tévedés lett volna mifelénk is meghonosítani a többségi választási rendszert, az egyéni körzetes voksolást – most ugyanis tiszta vörös lenne a tisztelt ház, s lődörögne még ott néhány kisebbségi meg RMDSZ-es képviselő. Az is nyilvánvalóvá vált, az emberek többsége nem személyre szavazott, a pártjelkép volt a fontos, így nem osztott vagy szorzott, hogy valaki ellen korrupciós eljárás folyik, vagy éppen csak kiengedték a vizsgálati fogságból, s az sem, hogy neve legfeljebb azért ismert, mert a kedves papa vagy férj már befutott politikus. Semmiből érkezett jelöltek söpörtek le a politikai porondról nagynevű vetélytársakat, s már lehet sejteni, hogy ezek a parlamenti fotelekbe ejtőernyőzött figurák kinek az érdekeit képviselik majd, az igen–nem gomb nyomogatásakor mennyire gondolnak választóikra, s mennyire lesz szempont a pártparancs. Egy szó, mint száz: a helyzet semmivel sem jobb, mint ha pártlistára adtuk volna voksunkat. S ilyen szempontból mi, magyarok egyáltalán nem vagyunk kivételek, nálunk is úgy tarolt a tulipán, hogy sokan soha nem látták azt, akinek nevére rányomták a pecsétet.
Nem lett volna tehát jó a tiszta egyéni választás – de nagyon rossz a mostani is, amely ötvözi a két rendszer hibáit, mi több, azt eredményezte, hogy 120 fővel duzzasztotta az amúgy is túlméretezett parlamentet. Egy éve még arról folyt a vita, hogy legtöbb 300 honatya kerüljön a törvénygyárba – s lám, most ott lesznek 588-an, nincs számukra elég szék, szálláshely, gépkocsi. A válság mindenkit megszorításokra, költségcsökkentésre kényszerít, mindeközben viszont Románia 25 százalékkal növeli képviselői, szenátorai számát. S ha kiadásból nem lenne elég, várhatóan szaporítják a minisztériumok számát is, kell a sok szocdem és liberális nagyágyúnak a miniszteri, államtitkári bársonyszék.
Lejárt hát a voksolás, de ott vagyunk, ahol a part szakad: a parlament nem lesz jobb, de legalább nagyobb lesz, és jóval többe is kerül. Ahhoz képest, hogy folyamatosan apad az ország lakossága, ez nem kis teljesítmény.