Pihennek a gazdák – legalábbis a növénytermesztők –, a hó alatt biztonságban a búza, a repce. Az őszi kultúrák jól fejlettek, eddig minden kilátás adott, hogy jövőben jó termést hozzanak. A jó kilátások ellenére azonban gondjaik is akadnak a gazdáknak. A jövőt mérlegelik, a piacot kutatják, nem utolsósorban a támogatási rendszer változását várják. Mindezekről, a gazdagondokról, az agrárium változásairól beszélgettünk Háromszék egyik élenjáró farmerével, Bartha Jánossal.
– A mezőket nézve erőteljes változásnak vagyunk tanúi, hagyományos kultúrák veszítenek teret, újak hódítanak. Minek a következménye ez?
– Valóban. Húsz évvel ezelőtt nem is mertünk arra gondolni, hogy a kukorica alapkultúra lesz Kovászna megyében. Ez az általános felmelegedés egyenes következménye, az átlaghőmérséklet 3–4 Celsius-fokos emelkedése óriási változást hozott a talaj és a növények tekintetében egyaránt. Másrészről a világ élelemigénye folyamatosan nő, már hétmilliárdan vagyunk, 2040–50-ben kilencmilliárdan lehetünk. Ennek a tömegnek élelem kell, amit meg kell termelni. E körülmények ismeretében változtatni kell a kultúrák struktúráján. Még a burgonya hazája vagyunk, de a pityóka lassan megszűnik fő kultúrának lenni, helyét más növények veszik át.
– A felmelegedés hogyan érinti a burgonyatermesztést?
– Az utóbbi években az időjárás júniusig felel meg a burgonyának. Azután három hónap szárazság következett – ez bármikor megismétlődhet. Ez azt jelenti, hogy olyan fajtákat kell használni, melyek már az ültetés után gumókat fejlesztenek, erre a célra a koraiak felelnek meg. Idén is azok teljesítettek jól, a Tresor, a Riviera, a Bellarosa. Megfelelő körülmények között ezek is jól tárolhatók. A kései fajták öntözés nélkül nem termelékenyek.
– Viszont öntözés terén még sok a tennivaló a megyében.
– Igen, minden vízforrást ki kell használni erre a célra. Mint Izraelben, Törökországban, ahol az utolsó csepp vizet is ésszerűen használják fel öntözésre. De mi még nem vagyunk annyira szegények, hogy ezt megértsük… A megyében az öntözést Szépmezőn föld alatti csőrendszerrel, felszíni csatornákkal oldották meg, ez valamikor egészen az uzoni határig terjedt. El kell érni, hogy újból működjék, ehhez hatalmas állami támogatásra volna szükség. Régebben Lécfalva, Maksa körzetében indították be az öntözőrendszer kiépítését, erre a célra létesült a besenyői víztározó tó is. Ezt a rendszert is be kell fejezni. Kézdi környékén is komoly beszélgetések folynak a patakok vizének kihasználására. Ezeket is meg kell oldani, hanem hiába dolgozunk.
– Visszatérve a burgonyához, milyen tényezők okozták a térvesztését?
– Egyik az, hogy a burgonya-szaporítóanyag termelését egyáltalán nem támogatják. Ezért az emberek nem engedik meg maguknak, hogy jó minőségű szaporítóanyagot ültessenek, a termés kevés, gyenge minőségű, nem piacképes.
– A kukorica térfoglalása nyilvánvaló. Milyen okok játszanak szerepet ebben?
– Nagyon sok az új fajta, rendkívül jól megállják helyüket az új környezetben is. Ugyanúgy, mint a burgonyánál, olyan fajtákat kell használni, amelyek magja már öt Celsius-fokos talajban is csírázásnak indul, s márciusban vethető. A 200-as FAO csoportba tartozó fajták megfelelőek. Fontos, hogy a lassan állandósuló júniusi szárazságig már csöve legyen. Ahol öntözni lehet, a 300-as FAO csoport használható, ezek nagyobb termést adnak, silónak is használhatók.
– Van igény silóra?
– Sajnos, az állatállomány annyira lecsökkent, hogy silóra nincs is igény. Nagy tehenészetek nincsenek, egyelőre nem is lesznek, a kisebb gazdák megtermelik saját szükségletüket.
– Egyre több repcét is látni a határban.
– Az utóbbi négy-öt évben nagy teret hódított a repce. Nem túlzottan igényes kultúra. Szakmai felkészültséget igényel, de ez nem elérhetetlen. Talán a legfontosabb, amitől a termés függ, a talaj-előkészítés. Megfelelő felszerelés kell, hogy az apró magvaknak „ágyást” lehessen előkészíteni. Ha szerencsénk van, és vetés után jön egy kisebb eső, nyertünk. Ha nem, öntözni kell. Erre a legmegfelelőbbek a szárnyas berendezések, egyenletesen osztják el a vizet. A műtrágyának kell adnia a kellő nitrogén-, foszfor- és káliummennyiséget, még a talaj-előkészítésnél ki kell szórni. Ez biztosíthatja a növekedési ütemet, amellyel a tél beállta előtt a repce nyolc-tízleveles állapotban lehet, a gyökere eléri az 1–1,5 cm vastagságot. Jöhet a mínusz 15–20 Celsius-fok is, nem tesz kárt benne.
– Jövedelmezőség tekintetében hol áll a repce?
– Többet hoz, mint a búza. 3000 kilogramm repce felér hatezer kilogramm búza jövedelmével. Sokkal könnyebb háromezer kilós átlagot elérni a repcénél, mint hatezret a búzánál. Az értékesítés simán megy. A föld széléről elviszik, nekem egy napon belül át is utalták az ellenértékét. 2,35 lejt fizettek kilójáért. Ha a kukoricával hasonlítjuk össze, akkor is jövedelmezőbb. 70–80 banis kilogrammonkénti árral számolva hét-nyolcezer tonnás kukoricatermés kell hektáronként, hogy a repce jövedelmét hozza. Ráadásul, ha nem érik be jól, a kukoricát nem lehet tárolni, szárítása hatalmas költség, meghaladja a kilogrammonkénti 10 banit is. És még nem beszéltünk arról, hogy a repcét nem lopják, míg a kukoricát rendszeresen. Van olyan parcellánk, ahol háromnegyedét elvitték. Ez is óriási hátrány. A pityókához hasonlítva: nem mindegy, hogy egy hektár költsége 15 ezer lej, ami ötezer lej nyereséget hoz, vagy a repcénél csak háromezer, amit megduplázunk. A kockázat tehát sokkal kisebb utóbbinál.
– Mire használják a repcemagot?
– Nagyon sokat feldolgoznak bioüzemanyag előállítására. Hatalmas mennyiségben készül belőle olaj, amit a finommechanikában használnak fel. De az élelmiszeriparban is helye van a repceolajnak. Óriási a jövője biodízelként. 2015-ig az uniós tagállamokban az üzemanyag harminc-negyven százalékának biónak kell lennie, erre a célra a repce felel meg legjobban.
– Most, a parlamenti választások után feltevődik a kérdés: milyen szerepet kell vállalnia a politikumnak a mezőgazdaságban?
– Az öntözés tekintetében a politikum feladata volna olyan támogatás kidolgozása, mely lehetővé tenné az öntözőrendszerek kedvezményes vásárlását – épp úgy, mint korábban a traktorok esetében, amikor a szubvenció a traktor árának 45 százalékát tette ki. Továbbá szükség van az öntözőrendszerek bővítésére, ehhez uniós alapok kellenek. A bürokráciát is csökkenteni kell, hogy a tavak, folyók vize elérhető legyen öntözésre. A vízhasználat legyen ingyenes, hiszen senki semmit nem tesz azért, hogy a folyókban legyen víz. Az öntözéshez használt elektromos áram, üzemanyag ára ugyancsak támogatást igényel. Nem is olyan régen, már az új rendszerben az elektromos áram ellenértékét az állam kifizette. Ez három-négy éve szűnt meg. Az öntözőrendszerek működéséhez szükséges személyzet fizetésébe is be kellene pótolnia az államnak. Másrészről a politikumnak el kellene érnie, hogy a területalapú támogatások tekintetében mi is legyünk egyenlőek más tagországok gazdáival. A francia 400 eurót kap hektáronként, mi százat. A vetőburgonya-termesztés újjáélesztéséhez is szubvenció kell. Néhány éve még harminc banit adtak kilónként. A termelőket így lehetne ösztönözni, hogy a jó minőségű szaporítóanyagot használják. Azonnal nőne a termés, a minőség, nem szorulnánk importra. Saját termelőinket támogatandó korlátozni kellene a fogyasztási burgonya behozatalát. A politikumnak kellene elérnie, hogy elsősorban hazai termék kerüljön a piacra. Egyszóval itt az ideje, hogy megválasztott képviselőink, szenátoraink ne álljanak meg az ígéreteknél, hanem tetteikkel bizonyítsanak, a megye gazdatársadalmának hasznát tartsák szem előtt.
