Az ember élettartamát néhány évtizedben határozzuk meg, persze vannak – ma már egyre többen – a száz évet betöltők is. Sőt, az elérhető emberi életkorhatár a tudomány mai állása szerint 130 év vagy ennél több is lehet.
Ehhez képest az embernek mint alfajnak (Homo sapiens sapiens) az életkora évmilliókban vész el a származás ködös múltjában. A ma élő emberszabású majmok fejlődési vonalától is mintegy hatmillió éve váltunk el. Feltételezik, hogy ez Ázsia délkeleti részén történt. A majmok a maguk fejlődési vonalán érték el „tökéletességük” mai szintjét. Az ázsiainál fiatalabb őslénytani leletek az afrikaiak. Némely kutatók az emberré válás földrajzi helyét ezért Afrikában jelölik meg, ahol az Australopithecus és a legprimitívebb Homo faj, a Homo habilis (azaz: „ügyes” ember) mintegy hárommillió éves maradványai is előkerültek.
A főemlősök rendjén (primates) belül a hominidák családjában a homini nemzetségbe több – mára már kihalt – Homo faj is tartozott. A Homo erectus, az előember már használta a tüzet, és koponyájának űrtartalma 950 köbcentiméter volt. Ez az előember a pleisztocénben valamennyi földrészen elterjedt (megtalálták Jáván, Kínában is). A mai ember legközelebbi, vele egy időben élt rokona a Neander-völgyi ember (H. sapiens neanderthalensis), amely kb. egymillió éve halt ki (ennek koponya-űrtartalma – a mai emberéhez hasonlóan – kb. 1450 köbcenti).
Legközelebbi – oldalági – rokonunk a csimpánz (Pan troglodytes) és a bonabó (Pan paniscus), ez utóbbit termete miatt törpe csimpánznak nevezik. Távolabbi rokonaink: a gorilla, az orangután, a gibbon. Valamennyien meleg égövi, erdei fajok. A már két lábon járó ember viszont vizek mellett és a szavannákon élt. Míg a csimpánz csak eszközhasználó (Jane Goodall megfigyelése), az ember eszközkészítő is. A tartósan közösségben élés szükségessé tette a beszéd használatát és a gondolkozást, ami már az ősembernek is sajátja. A tűz hasznát és táplálását ismerte (a csimpánz melegedik a tűznél, de nem hoz fát, hogy táplálja).
Az ember – és általában az élővilág – fejlődése és tökéletesedése a darwini fejlődés (evolúció) eredménye az alkalmazkodás és a kiválogatódás (szelekció) útján (Ch. Darwin: A fajok eredete, 1859). Ma már a több tekintetben konzervatív római katolikus egyház is elfogadja a darwinizmust. II. János Pál pápa írta a Pápai Tudományos Akadémiához (1996-ban): Az új fölfedezések egyre inkább annak a felismerésére vezetnek bennünket, hogy az evolúció több, mint hipotézis. Elődje, XII. Pius pápa (1939–58) kinyilvánította, hogy az evolucionizmus nem ellentétes a hittel.
A mai ember és a csimpánz génállománya 99 százalékban azonos, ám ez sem jelentéktelen, ha tudjuk, hogy az ember hárommilliárd génpárjához képest a 40 millió azért jelentős eltérést rejt. És mégis: az ember és a csimpánz között csak tíz százalékkal nagyobb a különbség, mint két ember között!
Első kérdésünk: lehetségesnek tartja, hogy a csimpánz az emberhez hasonló értelmes lénnyé alakuljon fajának evolúciója során?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
