Különböző technikák ötvözéséből létrejött kollázs, olajfestmény, vízfestmény, vegyes technika, ceruzarajz, sokszorosító technikák, agyagszobrocskák árulkodnak arról, mi foglalkoztatja a diákokat, illetve ki milyen módon közvetíti érzéseit, gondolatait.
  A karácsonyi tárlatnak hagyománya van a művészetiben, miképpen annak is, hogy a kiállítás kezdeményezője, Hervai Katalin a mai napig tagja és mozgatója annak a csapatnak, amely minden esztendő végén megrendezi a diákmunkák kiállítását. A művészpedagógust arra kértük, vázolja röviden, merre tart a jelenlegi tanítványok művészeti érdeklődése, milyen értékeket tartanak fontosnak, és ez miként nyilvánul meg alkotásaikban.
Hervai Katalin: Néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, a számítógép, a televízió, ez a sok vizualitás, ami a gyermekeket éri, szegényíti a képzeletüket. Eltelt néhány év, és azt vesszük észre, hogy a diákok szinte annak ellentéte felé fordulnak, amit a mai világ diktál. Sze­retnek elmélyülni a dolgokban, szeretnek jót tenni, csak valakinek rá kell vezetnie őket. A képzeletük is kezd gazdagodni. Azt mondjuk, a számítógép miatt nem igazán olvasnak, de nem így van, némelyek a számítógépen olvasnak irodalmi műveket, és onnan térnek át a könyvre. Gyerme­keink kezdik keresni a lényeget, az élet-halál kérdéseit ebben a szétszórt, kaotikus világban. Jelen kiállítás anyagában minden benne van, amit az emberiség eddig alkotott. Ez nem csoda, hisz diákjaink tanulnak művészettörténetet, albumokat néznek, képeket elemeznek. A mai gyermekek na­gyon szeretik szépen kidol­goz­ni a munkafelületet, sokan fény­képszerűen rajzolnak, min­den apró részletet kidolgoznak, hogy minél realisztikusabb legyen az alkotás. Több évszázados szabályokat követnek, a régebbit keresik, próbálnak a valódi értékekhez igazodni. Ami új, azt üresnek találják, ezért az újat is régi tartalommal töltik fel. A mostani kiállításon mondanivalója van minden képnek, agyagszobrocskának, bennük van a jelen, a jövő és bennük a karácsony is.