Ünnepre készülünk, látszólag. Csillog körülöttünk az utcák fénye, árutól roskadoznak a boltok polcai, miközben megállás nélkül rohanunk, számolunk, osztunk, szorzunk, kinek mit, mikor és hogyan ajándékozzunk. Közben elfeledünk magunkba nézni, megpihenni, egymásnak örülni, szeretni. Embertársaink zöme gazdag karácsonyra vágyik, de sokan, talán még többen vannak, akik egy szép estét, egy kis melegséget remélnek. Nem csupán a szeretet ünnepén. Számukra  homályos emlék a karácsony, a mindennapok hosszú, végtelennek tűnő füzérét legfennebb azon kevesek törik meg életükben, akik őszintén nyújtanak  segítő kezet feléjük. Advent harmadik vasárnapja előtt nélkülözők sorsába pillantva életről, reményről, örömről beszélgettünk.
 

Karácsonyaim gyönyörűsége és szomorúsága
Közeleg a karácsony! A Három­szék T. szerkesztőségének kérésére maroknyi idehúzó emléket próbálok koszorúba fogni, de most döbbenek rá, hogy könnyelmű ígéretet tettem. Bármihez nyúlok ugyanis, előbb-utóbb szembedől velem a múlt, és maguk alá temetnek az emlékek. Sírni kezdek!