Legyen benne szó, halk, de kedves, szép, de igaz. Legyen ige, testté váló, köztünk élő. És a papír legyen ezüst, legyen színes, fényt hozzon a szürkeségbe, derűt szemnek, reményt szívnek.
Ha kibontjuk a szaloncukrot, halkítsunk le rádiót, tévét, ne zúgjon reklám hangja, kampány zaja, mindenféle propaganda, ne ámítson új ígéret – új kormány, de régi élet –: csalódtunk már eleget, hazudtak már eleget.
Legyen csend vagy vidám zsivaj, komoly szó vagy gyermekkacaj – csak az ne legyen, mi volt, s mi lesz: titkos alkuk, árulások, eszeveszett hajsza pénzért, székért, kíméletlen csatározás, koncért való marakodás, bosszúvágy és leszámolás.
Ha kibontjuk a szaloncukrot, nézzünk körül – talán ott a közelben valaki, akinek nagyobb szüksége van rá, aki tán épp csodára vár.