A téli éjen át fehér alak üget.
Egy nagy hóember az, szájában fapipa.
Hóember, nagydarab, űzi fagyos hideg.
Beér a faluba.
Nyájas lámpavilág szívet-lelket derít...
Nem is kopog: hamar egy kis házba benyit.
Felmelegedni itt
izzó kályhára ül – s egyszerre eltűnik!
Víztócsa közepén csak pipája marad, csak
pipája marad meg egy öreg kalap.