A Reuters hírügynökség nemrég, 250 részvényelemző megkérdezésével elvégzett felmérése azt mutatta, hogy a tőkepiaci szakértők nagy többsége szerint a világ legnagyobb tőzsdéin emelkedni fognak az árfolyamok 2013-ban. Ez azt jelenti, hogy bíznak a gazdasági kilábalásban. Úgy tűnik, van is erre okuk, mert a növekedés beindulására régóta a legnagyobb veszélyt jelentő eurókrízis enyhült az utóbbi időben. A valutaövezet felbomlásának esélye természetesen nem csökkent nullára, sőt, az OECD második félévi jelentése továbbra is ezt jelöli meg a globális gazdaság legnagyobb problémájának, de az előrelépés kézzelfogható. A legújabb mentőcsomag stabilizálni látszik Görögországot, és az araszolás a föderatív Európa felé azt üzeni, hogy az EU többé nem engedi meg a kontroll nélküli eladósodást.
Mások jóval borúlátóbbak. Az egyik legnagyobb londoni pénzügyi-gazdasági elemzőközpont, a Capital Economics jelenleg érvényes prognózisa az euróövezeti adósságválság újbóli eszkalálódását valószínűsíti jövőre. A cég szerint ez egészen addig a pontig fajulhat, hogy megkezdődik a valutaunió korlátozott mértékű felbomlása.
Akármelyik nézőpontot tesszük is a magunkévá, az egyértelmű, hogy akad legalább fél tucat olyan – részben gazdasági, részben politikai jellegű – kockázati tényező, amelyek bármelyike képes lehet jó időre hazavágni a válságkezelést.

Az amerikai költségvetési szakadék
Átmenetileg ez megoldottnak tekinthető, miután a demokraták és a republikánusok a tavalyi év utolsó napján egyezségre jutottak. Így elkerülték, hogy az év első hónapjaiban automatikus deficitcsökkentő rendelkezések lépjenek életbe. Ez azért volt óriási kockázati tényező, mert a drasztikus takarékossági intézkedések alighanem megölték volna a világ legnagyobb gazdaságának növekedését. Az Egyesült Államok recesszióba süllyedhetett volna, magával rántva a világgazdaság majdnem egészét. A megállapodás létrejötte után sem múlt el minden veszély, londoni piaci elemzők máris figyelmeztettek: hosszú távon nem megoldás a kompromisszum.

Megakad az uniós gazdasági integráció
A közös uniós bankfelügyeletről decemberben meg tudtak egyezni az államvezetők, de mostantól elvileg sokkal kényesebb, számos érdeket sértő lépések következnek. A tagállamoknak le kell mondaniuk szuverenitásuk újabb jelentős részéről, amit a választóknak elmagyarázni sok országban nagyon nehéznek ígérkezik, ezért a politikusoknak csábító lehet egy-egy vétó.
Miért fenyegető ez? Azért, mert ha a piac nem hiszi el, hogy az EU-ban, illetve az eurózónában valóban olyan reformok készülnek, amelyek lehetővé teszik az euró mint fizetőeszköz megtartását hosszú távon, akkor megvonják a bizalmukat – vagyis a pénzüket – a legsebezhetőbb tagállamoktól.

Rosszabbra fordul a görög helyzet
A Moody’s hitelminősítő gazdaságelemző részlege 2013-ra szóló előrejelzésében azt írta, hogy bár az EU és az Európai Központi Bank elkötelezetten törekszik az euróövezet egyben tartására, a kulcsjelentőségű rövid távú kockázatok között mégis változatlanul ott szerepel Görögország távozásának lehetősége, egyebek mellett a további konszolidációs intézkedésekkel szembeni lakossági ellenállás miatt.
Miért fenyegető ez? A Moody’s Analytics szerint Görögország távozásának a valutaunióból drámai hatása lenne az euróövezet egészének gazdasági teljesítményére: a cég becslése szerint ebben az esetben a valutaunió tagállamai által megtermelt GDP értéke 2013-ban 5 százalékkal zuhanna.

Spanyolország nem kér az uniós segítségből
Az Európai Központi Bank kész nagyobb mennyiségben vásárolni a vészjóslóan eladósodott Spanyolország államkötvényeiből, hogy elkerülhető legyen a visszafordíthatatlan adósságspirál. Félő azonban, hogy Mariano Rajoy kormányfő túl büszke lesz ilyen, a gyengeség beismerésével egyenértékű mankót kérni.
Miért fenyegető ez? A spanyol gazdaság több szempontból kétségbeejtő mutatókat produkál, például a munkanélküliség szintjével csak a görögországi versenyezhet. Ilyen körülmények között a piac bizalma váratlanul gyorsan elfogyhat, ha hiányzik egy olyan stabilizáló faktor, mint amilyen az EKB lehetne.

Olasz és német választások
Németországban az a tét, hogy elbukik-e az európai válságkezelés fő motorjának számító Angela Merkel és kormánya, Olaszországban pedig az, hogy megkaparintja-e a hatalmat egy populista politikai erő, esetleg maga az ismét visszatérő Silvio Berlusconi. Egyik sem elképzelhetetlen.
Miért fenyegető ez? Az euróövezet egyben tartása iránt kevésbé elkötelezett politikusok láttán könnyen megijedhetnek a befektetők. Az EU legerősebb gazdaságaként Németország szerepe kulcsfontosságú a válságkezelésben, jóváhagyása – és persze erőforrásai – nélkül aligha lehet eredményesen végigvinni a folyamatot. Olaszország méretei és sérülékenysége miatt ugyancsak megkerülhetetlen tényező.

Katonai csapás Iránra
Izraelnek feltett szándéka megakadályozni, hogy a feltehetően nukleáris fegyver kifejlesztésén dolgozó Irán a munka végére érjen. A zsidó állam vezetői ennek eléréséhez talán a célzott bombázástól sem riadnak vissza.
Miért fenyegető ez? Akkor is óriási kockázatot hordoz egy efféle konfliktus, ha nem lesz belőle atomháború, mert az olaj árát nyilván nagyon magasra lökné. A drasztikus olajdrágulás az egész világon visszavethetné az éppen szárba szökkenő növekedést.                              (Origo.hu)