Ezt állítja egy egyre terebélyesebb mozgalom, amely ennek megfelelően a lányok helyzetbe hozásával próbálná megváltani a világot. A szószólók azzal érvelnek: a lányok egy egész közösséget fel tudnak emelni, ha lehetőséget kapnak rá, de ha akadályozzák őket, az nagyon sokba kerül nekik és mindenki másnak is.
A nászéjszakán elbarikádozta magát a hálószobájában az a 15 éves lány, akit a szülei csaknem 17 ezer dollárért feleségül adtak egy 90 éves férfihoz Szaúd-Arábiában. A férj szerint minden legális és korrekt volt a házasság körül – igaz, a fiatal feleség viselkedése a nászéjszakán gyanakvóvá tette, hogy esetleg valamiféle összeesküvésnek esett áldozatul. Egy szaúdi bíróság végül a lány kérésére engedélyezte a házasság felbontását, de az idős férfit ez nem akadályozza meg abban, hogy továbbra is visszakövetelje volt feleségét. Mindeközben a szaúdi újságokban pszichológusok arról értekeztek, a lány túlságosan fiatal ahhoz, hogy a házasságáról döntsön, és az öngyilkosságba kergethetik azzal, ha visszakényszerítik volt férjéhez.
A 15 éves szaúdi tinédzser tökéletes reklámarca lenne annak a mozgalomnak, amely azt vallja, hogy a világot a lányok helyzetbe hozásával lehet jobbá tenni, és ezen már az is sokat segítene, ha nem kényszerítenék őket gyerekként a feleségszerepre. A mozgalom kiforrottságát jelzi, hogy az ENSZ tavaly már Nemzetközi Lánynapot is tartott október 11-én. A tavalyi mottó a gyerekházasságok eltörlése volt, ezzel – az ENSZ becslései szerint – körülbelül hetvenmillió lány problémáját próbálták beemelni a köztudatba. Ennyien vannak azok, akiket 18 éves koruk előtt házasságra kényszerítenek. A fejlődő országokban minden hetedik lányból feleség lesz 15 éves kora előtt. Nekik nemcsak a gyerekkoruk ér véget hirtelen, a lehetőségek is bezárulnak előttük.
A lányokra szakosodott szervezetek általában abból a két állításból indulnak ki, hogy a lányok, ha lehetőséget kapnak rá, jelentős változásokat tudnak beindítani a saját közösségeikben, másrészt ha nem kapják meg ezt a lehetőséget, az nagyon sokba kerül. Nem az internet, nem a tudomány, nem a kormány és nem a pénz a megoldás a világ gondjaira, hanem a lányok – állítja a Girl Effect mozgalom, amelyet a Nike Alapítvány indított el 2008-ban, és amelynek az az ütős szlogenekkel és látványos médiakampánnyal megtámogatott célja, hogy a serdülő lányok megmentésével segítsen megoldani a társadalmak problémáit is. A kampány része több hatásos és szemléletes videó, amelyben megpróbálnak rávilágítani a fiatal lányok helyzetének és a világ gondjainak az összefüggéseire. Ezekben egy 12 éves, szegénységben élő kislány példáján keresztül vázolnak fel két forgatókönyvet. Az egyik szerint szóba sem jöhet, hogy a saját jövőjéről ő döntsön, sokan ugyanis már ebben a korban nőnek tekintik. Ennek megfelelően 14 évesen a feleség szerepében találja magát, 15 évesen pedig gyereket vár. Ha túléli a szülést, sokszor a saját testét kell áruba bocsátania, hogy eltartsa a családját, ami nemcsak az erőszakkal, hanem a HIV-vírussal szemben is kiszolgáltatottá teszi. Ezzel szemben ott egy másik, pozitív kicsengésű lehetséges forgatókönyv, ugyanazzal a 12 éves főhőssel, csak más életkilátásokkal. Ehhez az kell, hogy egy 12 éves lány gyereknek számítson, iskolába járjon, és rá kell bízni az irányítást, vagyis akkor kell férjhez mennie és gyereket szülnie, amikor készen áll erre. Ebben az esetben annak is nagyobb a valószínűsége, hogy egészséges gyerekei lesznek, és annak is, hogy ezt a mintát generációkon át továbbadja. A Girl Effect azzal érvel, hogy egy ilyen, egyszerűnek tűnő szemléletváltással komoly akadályokat lehetne állítani a szegénység terjedése elé. A Girl Effect ezt a gondolatmenetet statisztikákkal is hangsúlyosabbá teszi, az adatok szerint ugyanis ötvenmillió 12 éves kislány él szegénységben. Vagyis ha az ő életüket ebben a korban másik pályára lehetne terelni, azt szerintük az egész világ megérezné.
A lányokat előtérbe helyező mozgalmak céljainak helyességét az ENSZ és több más világszervezet statisztikái és tanulmányai is alátámasztják. Például, ha egy lány legalább hét évig iskolába jár, nagy valószínűséggel négy évvel később fog férjhez menni, és átlagosan 2,2-vel kevesebb gyereket fog szülni az ENSZ Népesedési Alapja szerint. Ha egy ország tíz százalékkal több lányt ültet be az iskolapadba, átlagosan három százalékkal magasabb GDP-vel számolhat. Az iskolázott anyák ötven százalékkal nagyobb eséllyel oltatják be a gyerekeiket, és a nők iskolázottsága rendszerint együtt jár az alultápláltság és a HIV-fertőzések visszaszorulásával. Nem utolsó szempont, hogy ha a nők vezető szerephez jutnak a közösségeikben, akkor visszaszorul a korrupció is, a demokráciának nagyobb lehetősége van a működésre, és kisebb eséllyel kerülnek előtérbe a szélsőségek.
Visszájára fordítva ezeket a következtetéseket, az derül ki, hogy a lányok háttérbe szorítása és kizárása a lehetőségekből nagyon sokba kerülhet egy országnak. A Girl Effect erre is több példát felhoz. Indiában a tizenéves lányok terhessége tízmilliárd dolláros bevételkiesést jelent az államnak. Ugandában a lányok 85 százaléka nem fejezi be az iskolát, ami hasonló nagyságrendű kiesést jelent a költségvetési bevételekben. Banglades nemzeti bevétele csaknem hetvenmilliárd dolláros többlethez juthatna, ha egymillió lányt kimentene a korai házasságból és gyermekszülésből.
A lányokért indult mozgalom bírálatokat is kiváltott. A segélyezést elemző egyik blogon egy politológus azt kifogásolta, hogy a kampány arra a leegyszerűsítésre épít, amely szerint a nők gondoskodóbbak a férfiaknál, és az amúgy is rájuk háruló házimunka mellett most a család eltartásának a terhét is a vállukra raknák. A segélyszervezetek független brit felügyelete arra hívta fel a figyelmet, hogy a mozgalom leegyszerűsített üzenetei azt sugallják: egy komplex problémára egyetlen megoldás létezik, így elsikkadhatnak az árnyaltabb erőfeszítések a helyzet kezelésére.(Origo.hu)
