Falatnyi história
Vajon mennyit tud erről a községről az erdőfülei vagy a szárazpataki ember? Ezért fontos egy kis bemutató. Oltfejben, mielőtt kiszélesedne a völgy, van egy szorulat. Ott fekszik Málnás és a nevét viselő egykori feredője, a székely körvasút melletti Málnás­fürdő. A valamikori Málnás község Málnásfürdővel együtt 2004-ben nyerte vissza községi státusát. Mondhatnánk: fiatalabb szomszédjainál. Bármennyire erdővel borított és aránylag elzárt területen húzódott meg, a történelmi időkben mégis helyet adott az ide települőknek. A fürdő fölötti Fövenyes-tetőn 4000 éves lakótelepet tártak fel a régészek, ahol a festett kerámiás erősd–cucuteni-i kultúrkör tárgyi emlékei kerültek napvilágra, az oltszemi római katonai tábor jelenléte pedig azt bizonyítja, hogy a mai Málnás területén haladt át az Olt völgyét követő egykori római út.
Málnás mellett emelkedik a Vártető, a kora középkori Herec várának alapfalai koronázzák. Honnan ered a neve? Ne kérdezzék, nyelvészeink még nem derítették ki, mint sok helynév eredetét. A hazai régészet fintora volt azonban, hogy amikor végre ásatásokba kezdtek, nem más kultúra tárgyi leletei, hanem éppen II. András magyar király (1205–1235) ezüstdénárjai kerültek napfényre a kapubástya alól! A vár korábban még közszájon forgó mondáját egyébként Málnás szülötte, a tanító Mihály Zoltán (1893–1960) jegyezte le. Merészség lenne kijelenteni, hogy a Herec-vár építésénél málnási székelyek is dolgozhattak, az azonban biztos, hiszen történelmi adat, hogy ez a faluhely még sok ideig, 1366-ban is lakatlan volt, 1567-ben is csak 17 család lakta.
Fel a csíki határig összefüggő erdő borította a völgyet, Mikó erdejének nevezték. Még a XVIII. század elején is ez a család, Mikó Ferenc birtokolta. Málnásfürdő területe ősi málnási birtok volt, ahol a málnási Semsey Tamásé Imreh Honoráta birtokán, borvizekben, mofettagázban és tőzegsárban gazdag helyen fürdőbirtokosság alakult (1873), s ezzel megkezdődött a terület gyógyhellyé alakítása. A szépmezői ütközetben harcoló negyvennyolcas katonatiszt alakja azóta ködbe veszett, Imre Honoráta sírköve pedig ott áll a málnási temetőben. Sok víz folyt le az Olton. Az erdő, a kaszáló, a gyűjtögető gazdálkodás éltette a népet, jobbulást csak a kőbányák megnyitása jelentett, majd pedig a gyógyászati, a borvíz- és a szénsavkitermelő ipar. Nos, ami ezek közül még reményre ad okot: az erdő-mező, az újraszületésre érdemes gyógy- és szórakoztatóturizmus, az ásványvízipar.
A hegygerincen túl, az érintetlen zöld oázisban elterülő Zalánpatak új színt hoz a málnási összképbe: ipartörténeti érdekességet-értéket, ivókúrás ásványvizeket, az erdőgazdálkodás nyújtotta lehetőségeket, vidékünk esetleges első biofaluját, ha úgy tetszik: ökofaluját, s nem utolsósorban annak a vendégforgalomnak a jövőképét, amit az angol trónörökös, Károly herceg és nyári rezidenciája mellett kialakult Kálnoky-minilatifundium indít majd útjára. Nos, ezek azok a lehetőségek, melyek felé irányulniuk kell az itt élőknek.

Nincs összeférhetetlenség
Mármint a felsoroltak, a helyi és a kisipar, a gyógyturizmus és nem utolsósorban az állattenyésztés között. Túl azon, hogy a község területén honos kőbányászat, kőfeldolgozás egyfajta haszontermelő, létjogosultságot kell teremteni a fafeldolgozó, élelmiszer- és szolgáltatóiparnak, a differenciált kereskedelemnek, örvendetes len­ne, ha az önkormányzat egy pénzforrást teremtő mellékgazdasági egységre tudna ráverekedni, mert lám, sikeresen telepítettek már minőségi fajta fekete ribizlit is Málnáson, s bizonyára az ugyancsak nemes áfonya telepítése is sikerrel végződik. S hol van még a vadgazdálkodás áldásos útja? A feleletet a zalánpatakiak tudják megadni, akik maguk győződtek meg ennek felette áldásos-pénzes hozadékáról a falucska magyarhoni testvértelepülésén, Kaposgyarmaton.
De van ennek a kérdéskörnek hozzáértő szakembere is, éppen Málnásfürdőn. A vidék kimondottan a tejelőmarha-tenyésztésre rendeltetett – jelentették ki lapunk oldalain is a szakemberek. – A legelőterületek talaja, a zöld biomassza minősége, nemkülönben a mérsékelt éghajlat biztató jelenség.
– No, akkor itt álljunk meg egy szóra – mondja a község polgármestere, Kasléder József, aki ebben az ágazatban már szert tett tapasztalatra. – Úgy érzem, hogy a kis és közepes tejtermelők méltánytalanul háttérbe szorultak, mi több, a nagyobb termelők nem a legjobb szemmel nézik őket. Több­ször hangoztatják, hogy ők céggel rendelkeznek, adót fizetnek, holott a törvény egyértelműen kimondja, hogy az állati eredetű termékek után sem jogi, sem pedig természetes személynek nem kell adót fizetnie. Tánczos Barna és Édler András akkori képviselőkkel ezekről a kérdésekről többször folytattunk párbeszédet. Évekkel ezelőtt felvetődött a kérdés, hogy nagyon kell a tej, s ha annyira kell, felelték a tejkirályok, akkor hozunk Magyarországról! Hang­súlyozom, a székelyföldi kisebb gazdaságok európai szinten is értéknek számítanak, amit a hazai agrárpolitika, de a helyi agrárszemlélet soha nem volt képes  tudatosítani, nemhogy a fővárosi magas szintekig, hát akkor Brüsszelig!? A székelyföldi tej különlegesség, egyedi minőségű, nem lehet összehasonlítani más európai farmon termelt tejjel, még akkor sem, ha a miénk objektív okok miatt nem felel meg egy-egy uniós elvárásnak. Nos, ezekkel a mutatókkal ijesztgették a kistermelőket, és hangoztatták, hogy „ennek ellenére mi elvesszük a tejet”. El is vették olyan alacsony áron, amilyent az átvevők szabtak meg önkényesen, s még a szegény gazda örvendett, hogy valamicskét csak kap a leadott tej literéért. Ja­va­soltam a szarvasmarhatartók megyei egyesületének tanácskozásain, hogy érdekszervezetet kell alakítani, vagy újraalakítani azokat, amelyek lassan különféle okok miatt működésképtelenné váltak. Nem akar ez kényszer lenni, de ha tömörül mondjuk öt keményebb termelő, akkor az azt jelenti, hogy valami már mégiscsak elkezdődött. Ha ezek megerősödnének, akkor majd másképpen lehetne kiállni például a megtermelt tej árának dolgában a felvásárlóval szemben. Úgy érzem, hogy a tejbajnak itthon a gyengéje, a sebezhetőbb pontja, mert az egyesület elnöke egymaga gyenge arra, hogy kiálljon a felvásárlók-értékesítők kényszereivel szemben, nem is beszélve arról, hogy olyanok veszik körül, akiknek érdekei-meglátásai nem mindig azonosak a kis- és a középtermelőkével! Erre van orvosság: építeni, erősíteni kellene a megyei tejesek érdekvédelmi csoportját! S hogy igazságosak is legyünk, meg kell keresni azt az utat, ahol mind a két csoportosulás érdekei érvényesülnek. Cse­lekedni kell, mert lám, kissé megfordult a kerék: egyre kevesebb a tej Európában, és szükség lesz a kisebbek tejére is! Tej nélkül nincsen élet. Tudjuk, hogy nem tejből is lehet tejterméket gyártani, de ahhoz valamennyi igazi tejre is szükség van és szükség lesz. A megyei Covalact cég a tejtermelők révén vált megaüzemmé, mégis­csak a nagytermelőkben látta a jövőt. Most meggyengült erejében, több kis-, közepes és nagyobb termelő is újabb-erősebb feldolgozókhoz pártolt, keresve az időleges kiutat, és talált is, mert sikerült egy keveset megmozdítani, fennebb billenteni a tej literenkénti árát. A minél több hagyományos terméket előállító feldolgozók szaporodása is egyfajta kiút lenne a kis- és középtermelők számára (ilyen jellegű egység működik például Nagy­ba­conban). Így talán ki lehetne védeni azokat az anyagi függőségeket, amelyeket a nagybani felvásárlók-viszonteladók most ránk kényszerítenek.

Van még taposnivaló
Nyolc esztendeje vált községközponttá Málnás. A vidék egykori ipara sajnos leépült, helyette új egységek jönnek létre. Bár a kőbányák csak márciusban indulnak, az itteni andezit minősége megtartja a bányaipart. A fürdő ásványvíz- és szénsavpalackozó üzeme ebek prédájává lett, de hamarosan piacra kerül a Mária-forrás világhírű gyógyvize, amelyet még a császár és király Ferenc József is használt. Ivó- és fürdőkúrára javallott alkalikus és savanyúvizeinknek is fel fog jönni a napja, s mert visszakerült községi tulajdonba a gyógyfürdő területe, új kezelőközpont épült, csak az eresztheti búnak a fejét, aki nem hisz abban, hogy a nemrég alakult Aquasic nem jelenti majd a gyógyturizmus feltámadását Oltfejben. És miért ne éppen Málnásfürdőn?
– Van ott még taposnivaló – fűzte hozzá Nagy Csaba alpolgármester. – A fürdőfejlesztéssel egy időben a lakossági összefogást akarjuk szorosabbra ványolni, erővé alakítani a helyi ifjúsági mozgalmat. Málnásfürdőn meg kell szerveznünk a sportéletet, sportegyletet akarunk alakítani, tervünk a tekepálya teljes felújítása.
Balla Barna és Gábos Zoltán plébános szerint a református és a római katolikus hitben élők még nem veszítették el a bizodalmat, hisznek abban, hogy bármilyen feketék a felhők fejünk fölött, tudnak azok gyorsabban is vonulni.