Babonás öregurak hajlonganak.

És vackukra húzódnak a vadak.

Mást ingerel, vadít az éjszaka

émelyítő, penetráns vérszaga.

Nincs megállás! Visz egy rossz szekér.

Egyszer, tudhatod, minden véget ér.

Magába fordul, ködbe vész a táj.

Éhesen vijjog még néhány sirály.

Démon rikoltoz :,,…már vártalak!"

S te nem felelsz, már nincsenek szavak.

Nem védekezel. Ha tudnál is, minek?

Visz a szekér. Nem kellesz senkinek.

Sivatag ez? Lápvidék? Mocsár?

Néhány eltévedt lovas kiabál.

Ágyukba bújnak fázó magyarok,

Csak néhány részeg poéta dadog:

,,Szindbád úr, hol a régi ország?

Elveszett? Eltűnt? Szertehordták?

Bús hazaffyk, mohó idegenek?

Hol van a régi ország? Elveszett?!"

S te nem felelsz. Már nem is kérdezel.

Fertelmeivel az éj elkever.

Már nem perelsz. Már nem is vagy sehol.

Milyen végül is négy deci bor?!

Ennyi volt. Írtad: ,,az élet álom..."

Késő Fáni arca egy marcipánon.

Nőtől nőig visz egy rossz szekér.

Didereghetünk. Nyakunkon a tél.