Tavaly nyáron örömmel olvastam a sajtóban megjelent polgármesteri nyilatkozatot: közel ötmillió eurós beruházásból újra méltón viselheti nevét Sugásfürdő. Felújították a mofettát, a kültéri medencét, új sípályát, hüttét és szabadidőközpontot létesítettek, melyet már az első naptól rendszeresen látogatunk a családommal.
Városunkon is – ahova tanulmányaink befejeztével a közelmúltban költöztünk vissza – látszik a városvezetés munkája. Na de mi van, ha valaki nem értékeli, óvja és védi mindezt, a közvagyont?
Történt ugyanis, hogy január 12-én családommal Sugásfürdőre mentünk sízni. A hegyaljban kifizettük a háromlejes behajtási illetéket, jó szórakozást kívánt az úr, majd felérkezve kiváltottuk a felvonóra a bérleteket. Végre itt is – mint bármelyik más síterepen – automata beléptetőrendszer működik. És kezdődött a szórakozás, a sízés.
Amikor másodszor értem a felvonóhoz, nem sikerült megfognom a tányért, mire a felvonót kezelő úr megállította a berendezést, üvöltözni kezdett és az öklét rázta felém. Felkértem, hogy viselkedjen civilizáltan, hiszen akaratom ellenére szalasztottam el a felvonót, a gyerekem már felment előttem. Válaszul az irányítópult épületének ablakát ököllel kiütötte, szitkozódott és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal sértegetett.
A mentőszolgálat ügyeletese rögtön a felvonókezelőhöz sietett, és felkérte, hogy azonnal hagyja abba ezt a magatartást, amit ezúton is köszönök neki. A kitört ablaküveggel megtelt a felvonóház előtti tér. Mindez több felnőtt és gyerek szeme láttára történt. Pillanatok alatt döntöttem: a gyerek már felért a tetőre, nem mondtam semmit a gépkezelőnek, felmentem én is. A csúcson már több szemtanú is a történtekről beszélt, véleményt alkottak a polgármesteri hivatal alkalmazottjának viselkedéséről, rongálásáról.
Sok sípályán megfordultam, de ilyen magatartást sehol nem észleltem. Mi lehet az oka? Egy névnapi ünnepség vagy az automata beléptetőrendszer üzembe helyezése? Önökre meg az erre hivatottakra bízom a választ, de annyit még megjegyzek, hogy amíg a polgármester gyűjt a városnak, egy alkalmazott ne törjön-zúzzon, hiszen ami ott van, mindannyiunké.
TAMÁS ATTILA, Sepsiszentgyörgy