A Gyárfás Jenő Képtár már évekkel ezelőtt új arculatot kapott, azonban a belső helyreállítás csak tavaly júniusban kezdődhetett meg. Az erre vonatkozó igényt nemcsak képzőművészek fogalmazták meg, a megyei tanács is célként határozta meg, hogy színvonalas kiállítások rendezésére alkalmas teret alakítsanak ki, évekkel ezelőtt elkészítették a terveket – magyarázza Bíró Dónát. A felújítást a „szerencsés politikai konjunktúra” tette lehetővé, a műemlék épületet sikerült országos várólistára helyezni, helyreállítására pedig állami forrást szereztek Kelemen Hunor akkori művelődési miniszter támogatásával. A belső felújításra vonatkozó pályázatot a szaktárca hirdette meg, azt egy medgyesi, BMT Trans nevű építőcég nyerte el, ők restaurálták a marosvásárhelyi Teleki Tékát is. A szentgyörgyi munkálat értékét eleinte 1,9 millió lejre becsülték, végül többrendbeli visszafaragás után a vállalat 1,4 millióra szerződött a szaktárcával.
– Nem kötünk semmilyen kompromisszumot a minőség rovására, ugyan a minisztérium a finanszírozó, de a megyei tanács mondja ki az utolsó szót, megköveteljük a tervek pontos betartását – hangsúlyozza Bíró Dónát, megjegyezve, a felújítást 2012 végéig be kellett volna fejezni, de egy műemlék épület korszerűsítésekor számos előre nem látható építészeti problémát kell megoldani, így csúszott a határidő, de a munkálatnak nem kellene sokáig húzódnia, „optimálisan” március végéig be kellene azt fejezni. A képtár épületén egyebek mellett szerkezeti megerősítést végeztek, padlót, ablakokat cseréltek, s korszerű, a majdan kiállítandó műalkotásoknak megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat biztosító klímaberendezés lesz, kiegészítve korszerű világítás- és biztonságtechnikai felszereléssel.
Hogy a képtár belülről milyenné válik, azt leginkább Damokos Csaba látja, hiszen ő készítette a belsőépítészeti tervet, ugyanakkor ő követi, hogy azt be is tartsák. Mint mondja, tervezéskor az épület adottságaihoz kellett igazodnia, lehetőség szerint abból „a maximumot próbálják kihozni”. Mo­dulárisan, a kiállítások jellege szerint alakíthatóan képezik ki a belső tereket, egy helyre csoportosítják az eddig több helyszínen lévő részeket. A felújított képtár – mivel bazárnak épült – nem olyan lesz, mint egy modern művészeti múzeum, amelyet eleve annak terveztek, de a műszaki felszereltség tekintetében felveszi majd a versenyt a nagynevű múzeumokkal. A látványtervben Van Gogh munkáit helyezte a falakra, ezzel is jelezve igényességüket. Igaz, azt nem tartja valószínűnek, hogy Szentgyörgyön valaha is Van Gogh-kép kerülne kiállításra, de a csíkszeredai Munkácsy-anyaghoz hasonlót lehet majd fogadni, ő maga pedig azért vállalt szerepet a felújításban, hogy érvényesítse a szakmai szempontokat, ne szembesüljenek majd azzal, hogy kész a munka, „és nincs, ahová felakasztani a képet”.
Ezzel a helyreállítással Vargha Mihály fiatalkori álmát látja megvalósulni, nemcsak azért, mert mielőtt a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lett volna, a Gyárfás Jenő Képtárban dolgozott, hanem mert úgy látja, az 1875-ben épült Bazár feltétlenül javításra szoruló „csődtömeg” volt, de ott ezentúl nívósabb kiállításokat lehet fogadni, egyeztethetnek majd a Magyar Nemzeti Galériával, az európai neves kiállítóterekkel, azaz „végre magasabbra lehet célozni kulturális kínálat tekintetében”.