Elgondol­kodhatunk ezen Gidó Szendi frissen diplomázott szé­kely­udvarhelyi textilművész kiállításán, amelyet a tegnap délutáni megnyitón ajánlott a sepsiszentgyörgyi közönség figyelmébe Zsigmond József a Lábas Ház alagsori termeiben. A kórházi röntgenfelvételekhez hasonlóan csiptetővel felfüggesztett látlelet, leltár érzel­mekről, hangulatokról; számítógéppel tervezve, hőprés alatt áttetsző anyagra nyomtatva két szőnyegméretű önarckép; szilikonból készült fantáziaalkotások; ezernyi tűvel kirakott, goblen­szerű jégvirágok. Öröm és bánat, elkeseredés, rácsodál­kozás, sírás és nevetés, unalom, ma­gány – arcképek, babaarcok, már-már nem is textilben, inkább légies anyagban, amiről azt is el lehet képzelni, ha elfordulsz tőle, eltűnik. De megmarad a merített papírra nyomtatott sorozat arról, „amikor a lélek utazik”.  (fekete)