Ezért is a mottó: A régi idők emlékére –, kétnapos találkozót szervezett a Rétyi-tó jegére rögtönzött pályákon az U/10-es korosztályú jégkorongozóknak. Ahogy ilyenkor lenni szokott, beindult az idő kereke, s pergetni kezdte emlékeinket. Egy francia utazó írta annak idején, hogy az Ontario vidékén élő indiánok görbe, kampós botokkal különféle tárgyakat ütögetve játszadoztak a jégen...; a kanadai Quebec melletti William erőd parancsnoka egy téli napon elrendelte az unatkozó katonáknak, hogy seprűkkel tisztítsák meg az udvar befagyott lefolyóit. A katonák pedig két csapatra oszolva munka közben seprűikkel egy kis fadarabot kezdtek játékosan ütögetni...; a múlt század hetedik évtizedében a sepsiszentgyörgyi sporttanács teniszpályáira öntött jégen Köcher János és egy csoport korcsolyázni szerető fiatal hokizni kezdett...; példájukon felbuzdulva több falusi iskola növendékei is elkezdtek jégkorongozni a természetes jégen... Na persze, a Rétyi-tó jegére összesereglett legénykék – 15 csapat az országból, és már sorolom is: Kézdivásárhelyi KSE, Bikák, a Csíkszeredai Sport­klub két csapata, Buzău két csapata, Csíkmadaras, Csíkszentdo­mo­kos, Karcfalva, Gyergyószentmik­lósi Bástya, Kotorzsa és Délhegy, Csíkszentimre, a Sepsiszentgyörgyi Királypingvinek és a Debren HC – nem a legendákkal foglalkoztak, őket a játék varázsa tartotta fogságában. Szemet gyönyörködtető lelkesedéssel, igyekezettel, korukat meghazudtoló ügyességgel kergették a korongot. Nem számított az eredmény, a játékra, a tisz­ta, sportszerű küzdelemre esett a hangsúly. A gyerekeket nézve, lelkesedésük láttán határozottan állítjuk: elérte célját a Jégkorong Fesz­tivál! Gratulálunk a Királyping­vinek Jégkorong Clubnak, Ker­nászt Hubának és barátainak. Arra kérjük, ne adják fel, teremtsenek hagyományt ebből a nemes célt szolgáló rendezvényből!      (áros)