Azt ugyan nem tudják, vagy inkább nem akarják tudni, hányan fizetik a járulékot, de időnként kiderül, sokak számára üzlet az egészségügy. Előfordul, nagy értékű műszereket, gépeket hónapokig azért nem javíttatnak meg állami kórházban, hogy a betegekkel magánrendelőben végeztessék el a drága vizsgálatokat. Nemrég pedig attól volt hangos az egészségügyi vitapódium, hogy némely magánkórházak túl sok állami finanszírozást kapnak – ezt ellenben a vidéki magánpraxisok nem erősítették meg, ők azt mondják, ez csak a fővárosra jellemző.
Nap mint nap tapasztaljuk, növelik a gyógyszerek árát, amikor nem, akkor levesznek bizonyos kedvezményes orvosságokat a listáról, vagy egyszerűen nem hozzák be az országba, és csak a méregdrága készítményekkel tudják kiszolgálni a betegeket, természetesen a páciens pénzén. Minap átadták a szállodai körülményeket biztosító új onkológiai osztályt Sepsiszentgyörgyön, ezzel egy időben a közeli állami onkológiai kórház megszűnése miatt fizetésessé vált a háromszéki rákos betegek sugárkezelése, és a legtöbbet használt, eddig ingyenes onkológiai gyógyszer eltűnt a piacról, helyette több száz lejes készítményt kell kifizetniük a betegeknek. Nem jobb a helyzet a többi egészségügyi programos betegség kezelésében sem, olykor pedig a kötelező oltásokra sincs vakcina, mint például tavaly novemberben, amikor leállították az újszülöttek tébécéoltását, miközben Háromszéken, az ország legkisebb megyéjében évente legkevesebb hetven új esetet jegyeznek. Mondják, hogy a sürgősségi osztályok túl sok pénzt emésztenek fel, ami igaz is, csakhogy az egyre elszegényedő lakosság körében szokássá vált, az enyhébb bajokkal kivárnak a hét végéig, s nem lévén családorvosi ügyelet – aminek megszervezése évek óta húzódik –, szombaton és vasárnap a hűléssel is a sürgősségre mennek.
A bajokat ismerik, azt is tudják, az alapellátást kellene megerősíteni ahhoz, hogy a gyógyítás következő láncszemeiben csak azokat kezeljék, akik valóban szakorvosi, illetve kórházi kezelésre szorulnak, és akkor több pénz maradna az igazán súlyos, költséges esetek ellátására. Mégsem változtatnak a stratégián, ami két évtizede folyamatosan olyan ingatag, mint a mozgóhomok.