Kevés olyan állat lett társa az embernek – immár kilenc-tízezer éve –, amely annyira megosztotta volna az érzelmeinket és a véleményünket, mint a házi macska. Baudelaire, a macskaimádók egyike, olyannyira kedvelte kedvencét, hogy ekként szól hozzá szonettjének első szakaszában: „Szép macska, jöjj szívemre hízelegve – / a karmaid húzd vissza, hát! / Hadd szédülök mély-mély pokol-szemedbe / Amely merő érc és agát.”
Művészek (Hemingway), egyházi emberek (XII. Pius, VI. Pál pápa), inkább nők, mint férfiak kedvencei ők, de a gyűlölet mértékéig utálták olyan hadvezérek, akiktől minden emberi gyöngédség idegen (Nagy Sándor, Napóleon, Hitler, Sztálin). Vajon mi osztja meg ily mértékben az emberek viszonyulását ehhez a házi állathoz? Mert a egyiptomi fáraók félistenként tisztelték a macskát, nem is lehetett csakis az „isteni fáraók” tulajdona. Tanúsítják ezt a kor fali rajzai és a fáraókkal eltemetett szobrok is. Természetesen már eleve a macskák emberközelsége sem volt véletlen. A növényi termékeket begyűjtő ember számára a rágcsálók ellen jó védelmet biztosítottak ezek a könyörtelen ragadozók (több egeret pusztítanak el, mint amennyit megesznek). De hát mi akkor az ellenszenv magyarázata? Valószínű, a kutya éberségéhez és intelligenciájához, idomíthatóságához szokott ember nem állhatja a kényelmes, mindenhová (a szekrény tetejétől a konyhaasztalig) felugró, kevésbé szoktatható, fegyelmezetlen, a lustaság benyomását keltő macskát. Az értékes bútorzat és a kárpit örökös karmolásával rongál (karmainak „kezelése” igényli ezt, de egy fadarabbal megoldható). Játékos karmolása a gazdáján is sebeket ejthet. Haszna pedig napjainkban legfeljebb falun lehet.
A macskánk őse a vadmacska (Felis silvestris silvestris), ennek alfaja a házi macska (F. s. catus), mindkettő 38 kromoszómával rendelkezik, és e két alfaj véletlenszerű (de nem ritka) találkozásából termékeny utódok származnak. Macskánk 14–20 évet él (a kóbor állat kevesebbet), de ismert 34 évet megélt házi macska is. Mintegy 30–40 házi macska fajta létezik (sziámi, karthauzi, angora stb.), szőrük színe alapján cirmos (a leggyakoribb a szürke csíkozású), teknőctarka (narancssárga, fehér, fekete foltos). A szfinx csupasz. A macskák éjszaka is kitűnően látó és jól tájékozódó állatok. Történeteket olvashatunk gazdájukhoz messziről is hazataláló macskákról. Talpra esésük közmondásba foglalt tulajdonságuk, csakúgy, mint helyből magasra ugrásuk. Karmaik segítségével kitűnően másznak. Magányos állatok, olykor a gazdátlanok laza kolóniákba szerveződnek. Lakásom közelében is él egy 6–7 tagú csapat. Télen a pincében melegednek, csak enni jönnek elő, bár jól bírják a hideget is. Tisztálkodó állatok (nyálukkal), gazdájukhoz szívesen dörgölőznek, szeretik a kényeztetést.
Kérdés: mi történik a mellékelt fényképen?
