SIMON ÁRON, Középajta. December 29-én kerültem a megyei kórházba agyinfarktussal. Az ideggyógyászaton helyeztek el, jobbra tőlem ortodox szentatya, balra J. bácsi volt a szomszédom, régebbi beteg mindkettő.
A gondozónők már hajnali 5-kor jönnek (naponta háromszor teszik tisztába a mozgásképteleneket, etetik is őket; amúgy az egész személyzet, az orvostól a takarítóig példásan dolgozik, le a kalappal előttük), és egyik alkalommal arra figyeltem fel, hogy J. bácsival mit beszélget az ápolónő. – Imádkozni szokott-e, kérdezte. Csend. – Hiszi-e az Istent? Bólintás. – Imádkozzon. Én is imádkozom, az Úristen megvigasztalja, meggyógyítja az embert – mondta végül a gondozónk, és engem nagyon megfogott, hogy ebben a gyógyintézetben a testi bajok orvoslása mellett a lélekre is gondolnak. Sajnos, J. bácsi azóta már a égiek fehér ruhásaival társalog, emléke legyen áldott.
PÉTER ÁRPÁD, Sepsiszentgyörgy. Olvasom a január 18-i Háromszékben a polgármester nyilatkozatát az idei beruházásokról. Ennek lehet örülni, hisz egy év múlva még szebbé válik városunk. Azt viszont sajnálom, hogy az Állomás negyedről egy szó sem esett, pedig a tömbházak hőszigetelése után (amit köszönünk) jó lenne a közterületekre is gondolni. Látjuk nap mint nap, hogy a kisautók egymás hegyén-hátán állnak, ezekkel kellene valamit kezdeni. A Tega szemételhordó kocsija olykor félórákat dudál, hogy valahogy hozzáférjen a konténerekhez, még olyant is láttam, hogy próbálták odébb lökni az ott parkoló járgányokat. Tavaly novemberben felkerestem Czimbalmos városmenedzser urat egy rajzzal, ígéretet is kaptam rá, hogy kijönnek a Lendület utcába, és megnézik, mit lehet tenni a terület parkosításáért, ami megvédené a C/17-es tömbház lakóit is a gépkocsik füstjétől, mert jelenleg nem lehet ablakot nyitni, szellőztetésre sem. Kérem a városvezetést, hogy e negyedért is tegyen valamit.
VAJDA DÉNES, Sepsiszentgyörgy. Mély felháborodással vettem tudomásul, hogy Mesterházy Attila MSZP-elnök Markó Béla meghívására Erdélybe érkezett. Eszembe jutott a 2004-es év, az ocsmány MSZP-s kampány ellenünk, amelyben lerománoztak, lekoldusoztak, hazudozva rémítgették az anyaország lakóit húszmillió román bevándorlóval, a munkahelyek kisajátításával stb. Elérték azt, hogy ne fogadjon be minket a nemzet, szinte sikerült összeugrasztani a magyarságot. Ezzel a párttal köt szövetséget az RMDSZ, és idehozza nekünk, képen köpve a saját választóit is! Sok videófelvétel került fel az internetre a kolozsvári eseményről, jómagam azt ajánlom, amelyiken Markó szóba áll a tüntetőkkel. Arrogáns, pökhendi módon kijelenti, hogy azzal „kokettálnak”, akivel akarnak, mert 88 százalékban rájuk szavazott a nép! Kokettálnak, Béla bátyám? Egészségükre! Érdekes volt az RMDSZ választás utáni „kokettálási” kísérlete azzal a hatalommal, amely ellen egy hónappal azelőtt tüntetést szervezett, pedig már augusztusban lepaktált velük! Méltó társai az MSZP-nek, az biztos! Mesterházynak csak annyit: mi nem felejtünk, és nem bocsátunk meg, és ha jót akar, ne nagyon szennyezze Erdély levegőjét jelenlétével. Béla bátyánknak üzenném, hogy a fák nem nőnek az égig, még ha pillanatnyilag úgy is tűnik – a tulipánra szavazó, félrevezetett embereknek pedig azt, hogy gondolkodjanak el a történteken, és amikor megint fontosak lesznek, és kérik a szavazatukat, ne feledjék el, hogy most mindannyiunkba beletörölte a lábát az RMDSZ!
