5.Egyetemes magyar sport – Lapozgató

Január 28. Ma kilencvenhárom éve született Jordáky Béla, aki az 1952-es helsinki olimpián a román vízilabda-válogatottban szerepelt. Egyébként a Kolozsvári Vasas vízilabdázója volt. 1995. december 21-én hunyt egy Budapesten. * Aradon született százhat évvel ezelőtt Kondorossy Zoltán, az Aradi Sportegyesület birkózója, az 1936-os berlini olimpia résztvevője. * 1964. január 28-án született Szatmárnémetiben Orosz Rozália. Első lépteit a világot jelentő pást felé Haukler István irányította a Sportiskola vívótermében. Rozália már tizenhét évesen országos ifjúsági bajnokságot nyert. 1984-ben részt vett a Los Angeles-i olimpiai játékokon, ahol az Aurora Dan, Wéber Mónika, Orosz Rozália, Elisabeta Guzganu és Zsák­né Moldován Marcella összetételű tőr­csapat ezüstérmet szerzett. Nem várta meg a nyolcvankilences változásokat, már 1986-ban kivándorolt Nyugat-Németországba. Tauberbischofsheimben folytatta pályafutását, és BEK-et nyert a város csapatával. Visszavonulása után edzőként dolgozik a német vívósport eme fellegvárában. * 1939. január 28-án született Budapesten Bognár Judit atléta és kosárlabdázó. Mint atléta három olimpián vett részt: 1964-ben a tokiói olimpián súlylökésben a 11. helyen zárt, 1968-ban Mexikóvárosban 17,78 méterre lökte a súlygolyót, s ezzel az eredménnyel a 4. helyet szerezte meg, 1972-ben München­ben 18,23 méterre röpítette a súlygolyót, ez pedig a 11. helyhez volt elegendő. Közben részt vett a belgrádi Európa-bajnokságon (1962), ahol súlylökésben a 8., diszkoszvetésben a 12. helyen zárt, majd a budapesti Európa-bajnokságon súlylökésben a 9. helyet szerezte meg, az 1971-es helsinki kontinensviadalon pedig a 8. lett súlylökésben, az 1974-es göteborgi fedett pályás Európa-bajnokságon szintén 8. súlylökésben. Az országos bajnoki címeit már nem is számoljuk, mert sok, nagyon sok került a birtokába.
Január 29. Az 1955. január 29-én véget ért budapesti műkorcsolya Európa-bajnokságon a csehszlovák színekben versenyzett Divin Károly bronzérmet szerzett a férfiak vetélkedőjén, a Nagy testvérpár – Mariann és László – aranyérmes lett a párosok viadalán. * 1985. január 29: NSZK–Magyar­ország 0–1 (0–0). Barátságos labdarúgó-mérkőzés. Hamburg, Volkspark-stadion, 25 000 néző. Vezette: Halle (norvég). NSZK: Stein (Schumacher, 46.)–Berthold (Herget, 80.), Jakobs, K. Förster–Littbarski (Mill, 63.), Matthäus, Thon (Kroth, 46.), Magath, Briegel (Frantzeck, 46.)–K. H. Rummenige, Völler. Magyarország: Disztl P.–Kardos- Sallai, Róth, Garaba, Péter–Nagy A., Nyilasi, Détári–Kiprich, Bodonyi, Esterházy, Pölöskei. Szövetségi kapitány: Mezey György. Gólszerző: Péter (48. p).
Január 30. E napon ért véget 1949-ben a milánói műkorcsolya Európa-bajnokság. A férfiak vetélkedőjén Király Ede ezüstérmes, párosban a Kékessy Andrea–Király Ede páros aranyérmes, a Nagy Mariann–Nagy László duó ezüstérmes lett. A nők versenyén Kékessy Andrea az előkelő nyolcadik helyen zárt. * 1951. január 30-án született a Nyárád menti Mikházán Dósa Csaba magasugró. Székelyudvarhelyen dalárdistaként kezdte pályafutását. Nem volt elragadtatva önmagától s főleg a dalárdától. Hogy ne kelljen tovább „tátogtatnia”, jelentkezett a kézilabdára. Magas termete meggyőzte a tanár bácsit, s Csaba előtt megnyílt a sportélet kapuja. A nagy változást életében az a testnevelésóra hozta, amelyen Mészáros Imre tanár bácsi magasugrást gyakoroltatott az osztállyal. Már mindenki kiszállt a küzdelemből, Csaba viszont kitartóan ostromolta a magasságot. Ilyen és ehhez hasonló látványok után Mészáros Imre a készruhagyár atlétikai szakosztálya felé irányította Dósa Csabát, ott pedig Török Béla vette gondjaiba a tehetséges gyereket. 1967-ben Csaba már túljutott az 1,91 méteres magasságon. Ezzel a magassággal pedig kiugrott a készruhagyár szakosztályából, Maros­vásárhelyre került Szabó Zoltán országos rúdugróbajnok szárnyai alá. Az összhang, a fejlődés kitűnő, Csaba 1968 tavaszán átugrotta a 2,06 méteres magasságot, s ezzel megszerezte az oktatásügyi minisztérium Ötkarikás jelvényét, vele pedig a jogot, hogy részt vehessen a mexikói olimpiai játékokon. Tanulni ment Mexikóba. Nem szólt bele az éremosztásba, viszont szemtanúja lehetett Fosbury stílusbemutatójának, a flopp első diadalmas győzelmének… Következett az 1970-es ifjúsági Európa-bajnokság. A szövetség Csabát nevezte a viadalra, és ő ezt a bizalmat ezüstéremmel hálálta meg. A felnőttek Európa-bajnokságán (Helsinki, 1971) Csaba újra ezüstérmet szerzett, méghozzá nem is akárhogy. A verseny előtt odament a fedett pályás Európa-bajnokhoz, Major Istvánhoz, és ezt mondta neki: – Téged meg foglak verni. – Ne engem verj meg – így Major –, Sapkára ügyelj inkább. – Lehet, de én neked tartozom – erősködött Csaba. Az Európa-bajnokság végeredménye ez lett: 1. Kestutis Sapka (szovjet) 2,20 m, 2. Dósa Csaba (romániai) 2,20 m… 4. Major István (magyar) 2,17 m. Sapka elsőre ugrotta a 2,20 méteres magasságot, míg Csaba csak a másodikra. Ez döntött… Nem sokkal később Dósa Csaba elhagyta szülőföldjét és a magasugrás küzdőterét is.
Január 31. 1933-ban ezen a napon kezdődött Baden bei Wienben a VII. asztalitenisz-világbajnokság, melyen valamennyi bajnoki címet a magyarok nyerték. Íme: férficsapat: 1. Magyarország – Barna Vik­tor, Boros István, Dávid Lajos, Glancz Sándor, Kelen István (a döntőben: Magyarország–Csehszlovákia 5:4), férfi egyes: 1. Barna Viktor (magyar)… 3. Glancz Sándor (magyar), női egyes: 1. Sipos Anna (magyar), 2. Mednyánszky Mária, 3. Gál Magda (magyar), férfi páros: 1. Barna Viktor, Glancz Sándor (magyar), 2. Dávid Lajos, Kelen István (magyar), a bronzérmet nyert osztrák páros egyik tagja Fehér Manfréd, női páros: 1. Mednyánszky Mária, Sipos Anna (magyar), 2. Gál Magda, Rácz Emilné (magyar), vegyes páros: 1. Mednyánszky Mária, Kelen István (magyar), 2. Gál Magda, Glancz Sándor (magyar), 3. Sipos Anna, Barna Viktor (magyar). Csodálatos teljesítmény. Fantasztikus. * 1965. január 31-én született Budapesten Igaly Diána olimpiai bajnok és bronzérmes sportlövő. Róla igazán elmondhatjuk, hogy az alma nem esik messze a fájától, hiszen édesapja, Igaly József is válogatott sportlövő volt. Diána tízévesen kezdte gyakorolni a lövést. Az 1983-as junior Európa-bajnokságon aranyérmet nyert, egy évvel később a junior Eb-n második helyezett lett... Elvitathatatlan igaz­ság, Diána felfutott a sportlövés egére. Világraszóló eredményei skeetben: olimpiai játékokon: aranyérem (2004), bronzérem (2000), világbajnokságokon: 4 aranyérem (1990, 1994, 1998, 2002), 2 ezüstérem (1994, 1995), 5 bronzérem (1989, 1991, 1995, 2002, 2003), Európa-bajnokságokon: 5 aranyérem (1991, egyéni és csapat, 1993, 1994, 1995), 5 ezüst (1990, 1992, 2000 – egyéni és csapat, 2002), 3 bronzérem (1990, 1994, 2003), junior Európa-bajnokság: 1 aranyérem (1983) és 1 ezüstérem (1984). Büszke lehet rá minden magyar. * Huszon­egy évvel ezelőtt hunyt el Resicabányán Kerekes András tornász, az 1952-es helsinki olimpia résztvevője, csapatban a 20., egyéni összetettben a 72. helyen végzett. Tanítványa volt Teodora Ungureanu, Comăneci társa.
Február 1. 1952-ben ezen a napon kezdődött Bombayban a XIX. asztalitenisz-világbajnokság, mely anyaországi és határokon túli magyarok sikerét hozta. Íme: férficsapat: 1. Magyarország (Gyetvai Elemér, Kóczián József, Sidó Ferenc, Szepesi Kálmán), a női csapatversenyen Szász Sári tagja volt a 2. helyezett román válogatottnak, férfi egyes: …2. Kóczián József (magyar), női egyes: …2. Farkas Gizella (magyar), férfi páros: …3. Barna Viktor (angol színekben), női páros: 3. Farkas Gizella, Sági Edit (magyar), vegyes páros: 1. Sidó Ferenc (magyar) Adelstein Rozeanu Angelica oldalán… 3. Barna Viktor (angol színekben) és Farkas Gizella, Kóczián József (magyar). * Hajós Alfréd magyar építészmérnök, gyorsúszó olimpiai bajnok, labdarúgó-játékvezető, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya 1878. február 1-jén született Budapesten. A Magyar Úszó Egylet tagjaként (1894–1896) sportolt. Az 1896-os nyári olimpiai játékokon Athénban a 100 és az 1200 méteres gyorsúszószámokban megszerezte a magyar sport első két olimpiai győzelmét. Egy évvel korábban a nem hivatalos Európa-bajnokságon megnyerte a 100 méteres gyorsúszást. Lássuk, hogyan emlékezett az 1200-as táv versenyére: „Pisztoly­lövés jelezte az indulást, s vadul nekivágtam a tarajos, húsba vágó hideg víznek... Észre sem vettem, hogy a vízben kifeszített kötél horzsolja mellemet, csak úsztam, úsztam... Azt sem tudtam, hányadik helyen vagyok. Még fel sem eszméltem, amikor mindinkább erősödő moraj és a tömeg zúgása jelezte, hogy a versenyzők célba értek. Egyszerre csak a kiáltásokból a Zito I Hungaria!, Éljen Magyarország! hangjai váltak ki, s a versenybíróság hajóján a legmagasabb árbocra felhúzták Stobbe Ferenc bokrétaünnepi zászlaját. A zenekar pedig rázendített az osztrák himnuszra. De egyszerre elhallgatott a zene, és a hirtelen beállt csendben néhány ember ajkán megszólaltak a magyar himnusz hangjai. Az volt az érzésem, hogy a kis magyar kolónia tagjai inthették le a zenekart, és énekelték el nemzeti himnuszunkat.” * Marosvásárhelyen született hatvanöt évvel ezelőtt Soós Rozália kézilabdázó, a montreali olimpián negyedik helyen végzett román válogatott tagja.
Február 2. 1958-ban ezen a napon ért véget Pozsonyban a műkorcsolya Európa-bajnokság, melyen a csehszlovák színekben versenyző, magyar ajkú Divin Károly aranyérmet szerzett, párosban a Nagy testvérpár, Mariann és László a negyedik helyen zárt. * Nyolc évvel ezelőtt hunyt el a Sárváron született Zimonyi Róbert evezős, a második londoni olimpia bronzérmese kormányos kettesben és negyedik helyezettje kormányos négyesben.
Február 3. Tekerőpatakon született hetvenkét évvel ezelőtt György Vilmos, abban a faluban, ahol napvilágot látott a kitűnő gerelydobó és alpesi síző, Miklós Ilona is. Sífutóként kezdte sportpályafutását, aztán átváltott a sílövésre. Az 1964-ben megrendezett első országos bajnokságon az időközben Brassói Dinamóhoz igazolt Vilmos bajnoki címet szerzett. Románia bajnokaként, de a nemzetközi mezőny újoncaként utazott az innsbrucki téli olimpiára (1964), amelyen a tekerőpataki legény egyszerűen ámulatba ejtette a sportág tudorait, a játékok résztvevőit, és az ötödik helyen érkezett a célba. Felszerelése elavult, tarsolya lapos, mindössze három nemzetközi verseny tapasztalata lapult benne, viszont szíve, akaratereje, tehetsége óriásira nőtt ezen az olimpiai döntőn… A grenoble-i olimpia (1968) főpróbáján, az 1967-es világbajnokságon a stafétában remekelt. A kilencedik helyen váltott, s a negyedik helyen érkezett a célba. Következett az olimpia, Vilmos második olimpiája. Egyéniben a 22. helyen érkezett a célba, a váltóval a hetediken… Az 1972-es olimpián ő lett a váltó utolsó embere. Amikor nekivágott a 7,5 km-es távnak, még a harmadik helyen állt a román együttes, de a hirtelen megváltozott időjárási viszonyok (hóvihar, tomboló szél) gondok elé állították Vilmost, s elrontotta a lövést, a csapat pedig visszaesett a kilencedik helyre. Vilmos egyéniben a 22. helyen végzett. Három olimpiai részvétellel a tarsolyában jelentkezett a nagyváradi Pedagógiai Főiskola testnevelési karára. 1976-ban diplomázott.

(folytatjuk)