Az egykori családfő, Fosztó János szenet hordott a baróti bányában, ebből tartotta el népes családját: feleségét, hat fiát és két lányát. A gyermekek mind a bányában dolgoztak, és négyen végezték szomorúan: Zoltánt elvágta a vicinális (a fejtést kiszolgáló kisvasút mindig túl volt terhelve, a bányászok támasztották a rakományt, és ő beesett a kocsi alá), Gyulát áramütés érte munka közben, Benedek megvakult, és idő előtt betegnyugdíjba kényszerült, Gézának kivették a fél tüdejét, és szintén fiatalon nyugdíjazták. Az én férjem, Béla betegségben hunyt el. Ők is a bánya áldozatai voltak, még ha a falu nem is nagyon emlékszik rájuk. Lehetnek még más családok is, amelyek szintén súlyos adót fizettek a bányavállalatnak, őket sem kellene elfelejteni.
T. M., Sepsiszentgyörgy. Megrökö­nyödve olvasom a Háromszék január 29-ei számában, hogy több időt engednek a beteglátogatásra. Vajon ez igaz, tényleg át akarják alakítani a kórházakat várótermekké, szórakozóhellyé? Vajon aki ezt kitalálta, volt valaha kórházi beteg, látta-e, hogy az ilyen látogatások után mennyivel rosszabb a bent fekvők állapota? Én voltam sajnos többször, több városban, és szeretném, ha része lenne belőle annak is, aki ezt a kínzásformát kitalálta. Élje át, hogy a hat­ágyas szobába megérkezik hat-hét roma látogató három-négy gyerekkel – sáros cipőben, mivel faluról jöttek –, kérdés nélkül letelepszik az ágyadra, még cigarettára is gyújt, és annak, aki ezt szóvá teszi, a bicskáját mutogatja, hogy ha nem hallgat, azzal fogja megoperálni. Senki nem küldi ki, és van úgy, hogy az egész család négy-öt órát üldögél a kórteremben, a következő buszjáratig. Sok egyéb kellemetlenséget is tudnék sorolni, de remélem, az orvosi kar is szót emel a betegek nyugalmáért, és azt is elmondják, hogy mit jelent az egész napos látogatás higiéniai szempontból. Ez az új rend megy, ahol külön szobában vannak a betegek, és biztosított az intimitásuk szükség esetén, de azon a véleményen vagyok, hogy hagyják gyógyulni a beteget, ha kórházba kell mennie, és látogassák akkor, amikor már hazament.
F. A. B., Sepsiszentgyörgy. A várost elcsúfító falfirkákat nézegetve úgy tűnik, hogy többségük ugyanattól a kéztől származik. Valószínűleg éjjel jár az önjelölt művész, ezért nehéz elkapni, pedig olyan sokan nem vásárolhatnak festékszórót errefelé. Igazán bosszan­tó látvány, amikor egy úgy-ahogy, de karbantartott vagy éppen frissen meszelt felületet – például a közpénzből felújított Bene-házon – semmitmondó krikszkrakszok éktelenítenek el, hiszen nem értékes falfestményekről van szó, hanem valaki vagy valakik öncélú, mások munkáját tönkretevő szórakozásáról.