Az elmúlt héten felpörgő, távolabbról, messziről akár komikusnak is látszó zászlóvita – a huszonegyedik század elején azon vitatkozni, őrjöngve, a másik felet sárba taposva, elhallgattatva, lehetetlenné téve, hogy egy régió zászlaját ki lehet-e tűzni középületre, vagy csak magánházra – amellett, hogy nevetséges, mélységesen elcsüggesztő és elgondolkodtató is.
S ne higgyük, hogy vége, következik a régiós átalakítás folyamata, a zászlók körül kirobbanó nézeteltérések jelzik, mire számíthatunk. Vannak, akik lefitymálva legyintenek, á, ez az egész zászló-ügy a két évtizede beváló paravánként funkcionál megint, eltakarja az áremeléseket, azt, hogy a kormánypártok nem tudják beváltani földrengésszerű győzelmükben nagy szerepet játszó választási ígéreteiket. Nyilván, ez is benne van a nacionalista kártya előhúzásában, de a mentalitás tükre is. S ez a mentalitás mélységesen jellemző kortól, nemtől, ideológiától, pártállástól függetlenül a román politikai és médiaelit nagyobb részének gondolkodására, viszonyulására a mássághoz, sokat hangoztatott toleranciája csüggesztő bizonyítékaként ez az elit egyszerűen képtelen elfogadni a másságot.
Ez az etnicista, nacionalista szemléletből is következik, de a félelemből is, amely állandóan a szeparatizmus rémképeit vizionálja, ha egy kisebbség vélt vagy valóságos jogairól, önmagáról alkotott képéről van szó. Ez a szemlélet kisajátítja az egyént, saját tulajdonának, nemzetállami tulajdonnak tekinti az állampolgárt, s így logikusan következik felfogásából, hogy nem lehet tekintettel arra: Romániában mások is megpróbálnak létezni elképzeléseik szerint. Egy, a politikában is feltűnő történész ki is mondotta a minap: mindenfajta kulturális, területi autonómia a nemzetállamra nézve jelent veszélyt, rombolva azt. A tézist azután ki-ki elfogultságai, élményei, elvárásai, felfogása szerint variálja, a Romániában éltek, beszéljetek románul-tól, a román kenyeret esztek kijelentésekig.
Számtalan elképzelést és véleményt hallgathattunk a nagy euro-ázsiai hazugságláda hazai csatornáin. Egy különben tájékozott s magát demokratának tekintő szerkesztő feltette azt a kérdést is a kettős állampolgárság kapcsán (már önmagában is a nemzetállam jogos tulajdonának tekintett alattvaló árulása!), hogy az a romániai magyar katona, aki az Észak-Atlanti Szövetség kötelékeiben fog harcolni ezután, melyik államot képviseli, szülőhazáját vagy azt az országot, amelynek újabban állampolgára lett? Nos, mindkettőt, nyilván, hiszen Isten kegyelméből mindkettő NATO-tagállam. És így tovább, számtalan bizarr példát találunk bizonyítandó, hogy itt mindent mindig az ábécétől kell kezdeni, bekalkulálva a romos elfogultságokat, a kegyetlen előítéleteket, a sajnálatos félreértéseket és a nyugtalanító tájékozatlanságot, az erőszakos rögeszméket.
De tudjuk, Dél-Tirol vagy Katalónia sem máról holnapra nyerte el autonómiáját.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.