Ami Marosvásárhelyen történik, nemcsak az óvatos politizálás kudarcának iskolapéldája, hanem az önfeladásnak is. Örömmámorban úsznak, ha egy-egy intézményen, iskolán kétnyelvű felirat jelenik meg, de az orvosi és gyógyszerészeti egyetem önállósításáról lassan lemondtak, szétzilálták mind a városi, mind a megyei szervezeteiket, helyben elvesztettek majd minden, közösséget érintő választást, miközben természetesen sikerről, politikai ellenfeleik jelentéktelenségéről szónokoltak.
Bukarestbe vágytak, nem akárminek, minisztereknek, s míg a hatalmat űzték, mintha észre sem vették volna, hogy egykori szavazóik fele inkább otthon múlatja az időt, mint hogy rájuk voksoljon. Évek óta azt sulykolják az erdélyi magyarságba, hogy egységben az erő, miközben saját belső ellenzéküket, illetve a kissé nyitottabb, picivel több demokráciát igénylő híveiket mellőzik, s e fölényes kiszorítósdit még most, kormány-ellenzékben is képesek folytatni.
Fogadjuk el, hogy Marosvásárhely frontváros, s azt is, hogy az elmúlt huszonegy esztendőben átbillent a demográfiai mérleg a román lakosság javára, ami nem teszi könnyűvé sem a helyi, sem a megyei RMDSZ működését. De azt is látnunk kell, hogy óvatos, defenzív politizálásuk, melyet épp Marosvásárhelyen próbáltak tökélyre vinni, végül is eredménytelennek bizonyult. Több mint nyolc éve demokratikus választásokon veszítették el a várost, tavaly nyáron Maros megye vezetése is kifutott kezükből. Politizálásuk kudarca Frunda György kettős vereségében csúcsosodott ki, s ezt követően jutottak arra a döntésre, hogy a városi szervezeteket fel kell oszlatni, és újat, szebbet, tisztábbat kell alakítani. Az elhatározást tett követte, majd gyors tisztújítás kiírása, melyet regisztrációhoz kötöttek. Hogy tülekedés ne legyen, nagy serényen múlt hét végén le is zárták azt, s hét elején, pontosabban kedden, sort kerítettek a tisztújításra, arra kényszerítve az onnan kiszorított, de a szövetséghez ragaszkodó belső ellenzéket, hogy külön regisztráljon és ülésezzék. A kemény mag vita nélkül, gyorsan új elnököt választott, aki terveit természetesen az egység megteremtésére alapozza.
Az ellentábor – ugyancsak regisztrált résztvevőkkel tartott ülésükről szóló sajtótudósításokból kiderült – nem kívánja bomlasztani a szervezetet, elnököt sem választottak, csak jelezték-forma, még ők is élnek, és több demokráciát, nyitottságot óhajtanának. És természetesen egységet!
Így eshetett meg, hogy a huszonhárom éves RMDSZ szellemi központjában – hisz e városban élnek eddigi politikájuk fő-fő kifőzői – azt üzenik: szervezetük „valaminek a kezdetén van”. Mintha ezzel le lehetne írni, el lehetne feledtetni kudarcot kudarcra halmozó marosvásárhelyi jelenlétüket, de főleg egységet hirdető, de széthúzást eredményező politikájukat.
