Ebben az évben a végzős diákoknak sikerült alulmúlniuk tavalyi társaikat. Akkor a matematikavizsga eredménye, az alig 13 százalékos átmenési arány sokkolt – most ezt még egy százalékkal alátornázták gyermekeink, s románból is sikerült újabb másfél százalékot lefaragniuk a 40 százalékot alig közelítő tavalyi arányból. Az igazi döbbenetet mégis a magyar nyelv és irodalomvizsga jelentette, kiderült, a tizenkettedikes tanulók 58 százaléka képtelen volt elérni az átmenőjegyet anyanyelvéből.
Évek óta ismétlődik a történet, az eredmények közzététele után rendkívül élénk közvita bontakozik ki, szakértők, illetve annak tűnő politikusok sorolják a tennivalókat, aztán nem történik semmi. Még a hibák azonosítása is megfeneklik, nemhogy a megoldáskeresés. Meg sem próbálják átalakítani a szakoktatást, holott már bebizonyosodott, sem munkát, sem tudást nem biztosít az iskolapadokat koptatóknak. Felemás megoldásként előálltak ugyan a szakiskolai külön érettségivel, mely lehet, a végső eredményeken szépít majd, de a lényegen nem változtat: a vizsgára álló fiatalok semmivel sem tudnak majd többet, mint most. Megtörténhet, valahol a minisztérium irodáiban dolgoznak az új országos alaptanterven, de sehogy sem akar elkészülni, s ha mégis meglesz, előre látni, nem lesz pénz. Márpedig a reform életbeültetése anélkül reménytelen.
Rossz tehát az egész román oktatási rendszer, de az évről évre romló érettségi eredmények mást is mutatnak. Egy értékek nélküli társadalomban a gyermekek nem tanulják meg szeretni, tisztelni a tudást, sem otthon, sem az iskolában nem látnak megfelelő példákat, nem kapnak kellő ösztönzést. Ott, ahol a pénz az úr, és elsősorban az ügyeskedőknek terem babér, nehéz meggyőzni a fiatalokat arról, hogy ami a fejükben van, azt senki nem veheti el tőlük, hogy érték lehet egy könyv is, nemcsak egy új iPhone, s ha már annyi igény sincs bennünk, hogy anyanyelvünket, irodalmunkat legalább egy ötösre megtanuljuk, akkor valóban mindegy, hova dob bennünket az élet, a tudatlanság, primitívség, közöny, butaság felőröl minket és környezetünket, világunkat is. És, hogy mindezt nem tudják, nem értik, ezért elsősorban nem a gyermekek, hanem mi, felnőttek vagyunk a hibásak.
Nincs, mit szépíteni a dolgon, ezen a próbavizsgán nemcsak a diákok, de mi, szülők, tanárok is megbuktunk.