Szakmai tudását évtizedek óta nagyra értékelték, elismert és megbecsült tagja, tiszteletbeli elnöke volt a hites könyvelők háromszéki testületének, melyet egyébként ő maga alapított. Jó nevű könyvvizsgálóként mindenkor a tudást s a tisztességet tartotta legfontosabbnak, miközben munkatársai nagyra értékelték segítőkészségét, kiegyensúlyozottságát, szakma iránti elhivatottságát, azt, hogy mindenkor méltósággal tudott érvelni, magyarázni. Úgy vélte, világunk egyik baja, hogy nem elég felkészültek a fiatalok, mégis sokan hamar és látványosan szeretnének érvényesülni.
Demeter Antal a volt megyeszékhelyi autóvillamossági gyár gazdasági igazgatójaként karolta fel saját sportegyesületük hegymászó tagjait. Szigorú, következetes, de jó főnökként emlékeznek rá, aki nem csupán irányította a csapatot, hanem felfelé néző emberként ő maga is magas szinten művelte az alpinizmust. Tagja volt az első hazai magashegyi expedíciónak, amely 1975-ben a közép-ázsiai Hindukus-hegység 6843 méteres Koh-e Bandaka csúcsát vette célba, ez az általa meghódított legmagasabb hegy, de többször járt az Alpok csúcsain, 2009-ben, hetvenkét éves korában megmászta Ausztria legnagyobb jeges ormát, a 3798 méter magas Grossglocknert. Évtizedek alatt jó ismerőjévé vált a Bucsecs, Királykő és Békási-szoros nagy sziklafalainak, keskeny ösvényeinek, számos igen nehéz hegymászóútban mozgott otthonosan. Ha kérdezték, szívesen mesélt élményeiről, arról, hogyan mászták meg a Bucsecs-hegység legendás sziklaútját, a Kék Repedést, s bizonyosan lett volna még mondanivalója. Hetvenhatodik évében is a havas csúcsok felé tekintett, a mostani, számára végzetes úton is az Alpok sípályái felé tartott régi hegymászó barátaival.
Meghatározó személyes emlékem az a pár évvel ezelőtti, májusi nap, amikor lesíztünk a Bucsecs egyik meredek völgyén. Odafent már kevés volt a hó, emiatt bizonytalankodtunk. Felhívtuk telefonon Demeter Antalt, mitévők legyünk, ő pedig határozottan mondta: ne tapogjunk egy helyben, induljunk lefelé a Fehér-völgyön. Köszönet a bátorításért, szerettük volna, ha tekintetét még sokáig hegyet szerető embereken tartja.