Muszka Sándorral valamikor sok éve találkoztam már egyszer, első, talán akkor még meg sem jelent verseskötete kapcsán hívtuk meg Csíkszeredába az azóta megboldogult Tilos Kávéházba.
Ott ült ez a hórihorgas, sovány (ahogy a csángók mondanák: hitvány) fiatalember, s már akkor csak mondta a nyeletlenségeket, s űzte az eszit. Közben fel-felolvasott egy-egy verset, de olyanokat, hogy némely fehérnépecskének rögvest megnedvesedett tőle a... szeme.
Aztán valaki feltette neki, ahogy az ilyenkor elkerülhetetlen, az ominózus kérdést: – miért is „foglalkozik” írással? Amire Muszka szerényen csak annyit válaszolt: – „Hát, mert én világéletembe nem szerettem dolgozni...”
Eltelt néhány másodperces néma csend, mire felcsattant a kacagás. Már akkor lehetett tudni, ez a fiatalember sokra viszi.
Vitte, villegette, aztán a napokban végre megjelent Sanyi bá’ címmel egy prózakötete is. Gyönyörű kiállítású könyv, le a kalappal kiadó, illusztrátor, szerkesztő előtt. Ami pedig a tartalmat illeti, csak azért nem mondok további dicsérő szavakat, mert mégiscsak ismerősöm ez a muszkasanyi, s ilyenkor nem illik.
Lényeg az, hogy elolvasván e könyveket, részben könnyesre nevettem magam, másrészt annyira jólesett ezen székely egypercesek varázsa, mint csángó ember lelkinek a pap beszéde.
Ha valaki azt hiszi, a stand-up comedy amerikai találmány, erősen ajánlom, vegye kezébe Muszka Sándor könyvét. Meg fog változni a véleménye, ez a székely felállós-odamondogatós sokkal, de sokkal üdébb, néha vaskosabb, de mindenképpen szellemesebb, bölcsebb. És ráadásul a miénk, annyira az, hogy néha már szinte kínos.
A rendhagyó recenzió végére még csak annyit: pár évvel ezelőtt egy neves társadalomkutató megállapította(?): székely humorérzék nem létezik, az csupán a Tamási-félék irodalmi találmánya. Nos, erre (is) csattanós válasz a Sanyi bá’. Akinek nincs ideje, kedve, bátorsága béülni egy délutánra, teszem azt a szépvízi sarki kocsmába, vagy felülni a gyimesi navétás kurszára, az szépen olvassa el Muszka könyvét.
Aztán, ha még bírja a rekeszizma, elmélkedhet arról, hogy valószínűleg ez a fajta humor az egyetlen mentsvárunk errefelé. Mert bajok ide, gondok oda, ahogyan a Sanyi bá’ is idézi a gyimesi csángók szavajárását: „essen s havazzon, csak szar idő ne legyen”.
Jó olvasást mindenkinek.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.