Gépészmér­nöknek tanult, a második világháború idején a légierőnél szolgált karbantartóként, 1945-ben hadifogságba esett, és csak a következő évben tért haza. Ekkor kis javítóműhelyt nyitott, majd traktorok gyártásába kezdett, és az 1950-es évek végére a Lam­borghini Trattori céget Olasz­ország egyik neves üzemévé fejlesztette.
Életvidám ember volt, aki egyszerre három gyönyörű titkárnőt foglalkoztatott az irodájában, és mindig huncut, hamiskás mosollyal adózott szépségüknek. Csak akkor komorodott el, amikor a Bologna környéki utakon száguldozva Ferrarijá­nak kuplungja makacskodott, és megdöbbenve fedezte fel, hogy az alkatrész szinte teljesen megegyezik azzal, amit ő a traktorai­ban használ. A dolgot megelégelve új tengelykapcsoló rajzát tette le Enzo Ferrari asztalára, de az akkor már legendás konstruktőr nem vette jó néven, hogy pont egy traktorokat és olajkályhákat gyártó iparos tart neki előadást. Kissé ingerülten távozásra szólította fel, és azt tanácsolta neki, hogy foglalkozzon inkább mezőgazdasági járműveivel.
A vérig sértett Lamborghini nemes bosszút forralt, és elhatározta: csak azért is megmutatja, hogyan kell igazi sportkocsit gyártani. Szakembereket toborzott, és 1963-ra elkészítette első modelljét, az orrmotoros 350 GT-t. Az újdonság első nekifutásra egyenértékűnek bizonyult a neves rivális, a Ferrari termékeivel, de ez nem volt elég a vállalkozó kedvű járműgyártónak, csupán inspirációt adott a folytatáshoz.
A fiatal sportkocsimárka újabb fejlesztése, a P400 1965-ben a Torinói Autószalonon debütált. A középmotoros sportkocsialváz különlegessége az volt, hogy a tizenkét hengeres motor nem helypazarlóan hosszában, hanem keresztben helyezkedett el. Nem is maradt el a hatás: sorra jelentkeztek Lambor­ghi­ninél a neves olasz karosszériaépítő cégek, jelezvén, szívesen elkészítenék a guruló alváz lemezköntösét. Végül a Bertone kapott megbízást a feladatra, és a fiatal Marcello Gandini, aki addig jobbára éjszakai lokálok berendezéséhez adta a nevét, lapos, arányos, gyönyörű kocsit tervezett. A Miura, amely akkoriban a világ leggyorsabb utcai autója volt, 1966-ban valósággal sokkolta a Genfi Autószalon közönségét. A hírességek is felfigyeltek a Lamborghinira, állítólag Frank Sinatra Amerikából küldött leopárdbőröket Sant’ Agatába, hogy azokkal vonják be az általa megrendelt autó üléseit. 1971-ben hozták ki a kétüléses sportkocsi „bikaerős” változatát, a 385 lóerős Miura SV-t. 1971-ben mutatták be a merész vonalú Countacht, amelynek két ajtaja felfelé nyílt, és ez a szokatlan megoldás később a márka egyik jellegzetességévé vált. Így szerelték aztán a Diablo és a Murciélago típusokat is.
Lamborghini az éleződő versenyben – az efféle autóknak szűk piaca van – arra kényszerült, hogy érdekeltségeinek többségét 1987-ben eladja a Chrysler gyárnak. Az energiaválság után még traktorgyárától is megvált, és egy 740 holdas birtokon gazdálkodott Umbria tartományban. A Lamborghini nevet viselő luxussportkocsikat azonban tovább gyártották évi mintegy kétszázas szériában. Ma az alapító család kezében csak az épületek, irodák klimatizálásával foglalkozó üzlet és az iparban használatos hidraulikarendszerek készítése van.
Az öreg Lamborghini már nem érte meg – 1993. február 20-án halt meg Perugiában –, hogy az egykor szebb napokat megért autógyárát 1998-ban meg­vegye a Volkswagen-csoporthoz tartozó Audi, amely „fel­támasztotta a dühöngő bikát”. A Murciélago néven megjelent új modell 2002-ben három sebességi világcsúcsot is megdöntött: az egy óra alatt megtett távolság, a 100 kilométeres és a 100 mérföldes távon elért átlagsebesség rekordját (mindkettő meghaladta a 320 km/órát). A másik új típus, a tízhengeres, 560 lóerős motorral szerelt Gallardo a Lamborghini legnagyobb számban gyártott és értékesített modelljévé vált.
A cég nyereséges, a luxusautók forgalmát nem csökkentette a válság. Olaszországban ugyan 16,6 százalékkal kevesebbet, 60 autót adtak csak el, ám Kínában ennek dupláját – az év első felében. A legtöbb Lamborghi­nit az Egyesült Államokban és Kínában értékesítik. A cég igyekszik lépést tartani a divattal: követi a Porsche példáját, és várhatóan 2016-ra maga is előáll egy terepjáró szabadidőautó-modellel.