Farkas Réka
Mint durcás kisgyerek, amikor nem kapja meg hőn áhított játékát, úgy jelentette be a román külügyminiszter: ha a héten sem hagyják jóvá Románia schengeni csatlakozását, akkor bizony a továbbiakban már nem is akarunk a vámmentes övezet részévé válni.
Diplomatához nem illő módon megsértődött Titus Corlăţean, s nemhogy megrótta volna, de felvetését megerősítette Victor Ponta, majd Crin Antonescu is. „Eddig is megvoltunk Schengen nélkül, megleszünk ezután is” – nyilatkozta a liberálisok mindent oly jól tudó elnöke.
Nem csoda, hogy idegesíti a schengeni csatlakozás külügyminiszterünket, hiszen hiába emlegeti a teljesített feltételeket, mindenki tudja: a igazságszolgáltatásban tapasztalható gondok, a mindent behálózó korrupció miatt nem akar minket elitklubjában látni Európa. S ha lettek volna illúziói, nemrég maga Corlăţean bizonyította, a becsület nem erőssége a román felső vezetésnek sem, könnyedén hazudott, hogy megfőzte a holland vezetőket, világgá kiabálta, zöld utat kapott legnagyobb ellenzőitől az ország euróövezethez történő csatlakozása – majd lebukott, és a diplomáciában példátlan módon lehazugozták. Ezek után most igazán kijelentheti, sértődötten persze, ha ti nem akartok, akkor mi sem akarunk benneteket.
Csakhogy a schengeni csatlakozás nem csupán presztízs értékű, pénzben mérhető, gazdasági következményei lesznek, ha továbbra sem tartozunk a vámmentes euróövezethez. Politikai szempontból sem elhanyagolható a súlya, hiszen gyakorlatilag ezzel zárulna le végérvényesen Románia uniós csatlakozása. Hogy igazságtalan lenne a döntés, csak azok mondhatják, akik nem ismerik az itthoni valóságot.
Lassan egy éve irányítja az országot a Szociál-Liberális Szövetség, négy hónapja immár kétharmados többséggel is rendelkezik, de mintha semmi egyébbel nem foglalkoznának, csak saját hatalmuk megerősítésével. A gazdaság lebénult, újabb adók kivetésén kívül egyéb ötletük nincs, de annál több elképzelés tombol az agyakban arról, miként darálják be az igazságszolgáltatást, hogyan módosítsák az alkotmányt, alakítsák át az ország közigazgatási felosztását. Fogynak a munkahelyek, lassan, de biztosan kúsznak felfelé az árak – ám ezt elfelejti észrevenni a nép, mert lehet riogatni székely zászlóval, szeparatizmusra áhítozó magyarokkal. S közben mind távolabb sodródni Európától, annak valós értékeitől. Ha eddig voltak kétségeink, immár kimondatott: Románia nem akar mindenáron és teljes mértékben odatartozni, főleg akkor nem, ha ez akadályozza, hogy jelenlegi irányítói kiteljesítsék, sőt, bebetonozzák gazdasági és politikai hatalmukat.
