És ezt is születése előtt legalább kilenc hónappal el kell kezdenie. Most kezdem érteni, hogy a gyerek miért kezd rugdalózni anyja hasában. Hát azért, hogy nevelje a mamát. És ha nem olyasmit csinál, amit illik, akkor jól oldalba rúgja. A gyereket másfél éves korban nem bilire szoktatják ültetni, hanem a mobiltelefon használatára tanítják. Mert manapság nem élőszóban kommunikál a gyerek a szülővel, hanem mobiltelefonon. Ha már a kicsi gyerek rendre tanította a szülőket, következhet az óvoda. Itt is lehet nevelni, szoktatni az óvó nénit. Ha a gyerek orrát az óvó néni kissé erélyesebben fújja ki, vagy Isten, őrizz!, rászól a gyerekre, akkor a gyerek felhívja a mamát, és az óvó nénit meg lehet büntettetni. A gyereket még fekete ponttal sem szabad illetni.

A hisztériás rohamokat jó, ha a gyerek minél hamarabb elkezdi. Így a szülőkbe még idejében bele tudja verni a frászt. Ehhez egyik legjobb módszer, ha a gyerek követelései nyomatékosítása végett földhöz veri magát. Ha ez sem segít, akkor elájul. Ez általában hatásos. A kedves szülő ezek után mindent elkövet, hogy csemetéjének kedvét töltse. A gyerek ebből tanul, és következőkor is ezt teszi.

Nagy élmény volt számomra, mikor ismerősökkel vidéki birtokukra utaztunk hároméves forma kislányukkal. Éppen a gyereknevelésről vitatkoztunk. Mi úgy tartottuk, hogy a gyereknek nem lehet mindent megengedni. Ők meg azt mondták, hogy könnyű nekünk, mert a mi gyerekünket a nagyszülők nevelik. Meg is érkeztünk szerencsésen a dombok alatti faluba. Kislányuk mezítláb szaladgált egy darabig a füves udvaron, aztán elkezdte mondani, hogy adják rá a fehér harisnyát. Mondta szépen, mondta sírva, mondta hisztizve. De nem kapott fehér harisnyát. Később ordított, majd üvöltött. A szülők, hogy bebizonyítsák hajthatatlanságukat, nem és nem, nem adták oda a fehér harisnyát. Ilyen körülmények között töltöttünk el vagy három órát. A gyerek ordított, hogy kell a fehér harisnya, a szülők azért is megmutatták, hogy ki az úr a háznál, és nem adták oda a fehér harisnyát. Három óra elteltével bejött a szomszéd, és könyörögve mondta:

— Az Istenre kérem, adják már oda a gyereknek a fehér harisnyát!

Ha már az óvó nénik nem bírnak a csemetékkel, akkor következhet az iskola. Itt a gyerekek tovább fejleszthetik nevelői tevékenységüket. Most már a tanító nénik az első osztályokban úgy meg vannak nevelve, hogy félénken mennek be az osztályba. A gyereket nem lehet olyasmivel szekírozni, hogy miért nem tanult! Ezek után van olyan gyerek, aki nemigen tanul meg olvasni sem. És ha a gyerek az elemi iskolában nem tanult meg rendesen olvasni, akkor már soha nem fog. Így kénytelen lesz elvégezni az egyetemet anélkül, hogy folyékonyan tudna olvasni. Ebben a korban még a tanárt vagy a tanárnőt nem nagyon verik meg a gyerekek. Inkább egymást. Esetleg ha rakoncátlan a tanító néni vagy bácsi, akkor a szülők veszik kézbe a tanítók nevelését. Az osztálytársak meg felveszik a jeleneteket, például mobiltelefonra, és aztán felteszik az internetre. Azután mi is meg tudjuk nézni a Pro TV-ben. Ez a legjobb módszer arra, hogy a gyerekek tapasztalatokat szerezzenek verekedési téren. De ahogy telik az idő, a gyerekek is fejlődnek. Lassan oda érnek, hogy már nemcsak egymást verik, hanem a tanárt is. Ilyen dolgokat is lehet látni a tévében. Most a gyerekek nem a pedagógusoktól tanulnak, nem a szülőktől, hanem a televízióból. Olyan filmek vannak, amelyekben úgy csépelik egymást a szereplők, mint a búzát. Olyan ütések záporoznak, amelyekből egy is elég lenne ahhoz, hogy a szereplő elpatkoljon, vagy örök életére nyomorék maradjon. De a filmen nem. A filmen a hősök és főhősök vidáman ütik tovább egymást. És nem feltétlenül győz a jó. A tanárnak kutya kötelessége a gyerekeket különféle dolgokra megtanítani. A gyereknek viszont nem muszáj tanulnia. A tanításon van a lényeg, nem a tanuláson. A tanár pénzt is kap azért, hogy megtanítsa a gyereket. A gyerek nem. Akkor meg miért tanuljon?

A szabályok szerint a tanár nem nyúlhat a gyerekhez. Nem húzhatja meg a fülét, nem fegyelmezheti, nem adhat taslit sem neki. A gyerek viszont helyes pedagógiai érzékkel megverheti a tanárt, ha nem megfelelően viselkedik. Ha megszólítja, fegyelmezi, felelésre szólítva zaklatja. Ilyen esetben jogos önvédelemből megverheti a nevelőt, így sarkallva jobb belátásra. És ha a gyerek nem bír elbánni a pedagógussal, akkor behívhatja a szülőket, akik segíthetnek megverni a tanárt vagy a tanárnőt. Ezek után, ha a tanár védekezni próbál, és nem viselkedik megfelelően a szülőkkel szemben, netán védekezik, esetleg még az állásából is kirúghatják.