Beszélgetés Balázsi Dénes polgármesterrelÉv elején a községgazdák: Nehéz, de nem kilátástalan esztendő előtt Bardoc

– Polgármester úr, mit emelne ki tavalyi megvalósításaik közül?
– Legnagyobb sikernek azt tartom, hogy elkezdhettük a vidékfejlesztési program 322-es fejezetén nyert beruházást, illetve a 125-ös tengelyen futó pályázatunkat. Az erdei utak korszerűsítése – a székelyszáldobosi mérlegtől a száldobosi villa felé vezető út, valamint a Kovácsoki út a Lugos-Angé­lika eltérőig – hatvan százalékban készült el. Épül Erdőfüle és Bardoc szennyvízhálózata meg a szennyvíztisztító állomás. A hátralevő feladatok közül nagyobbnak számít a fővezeték lefektetése a főúton mintegy 600 méteren, illetve a mellékutakon. Mind­két munkálatot szeptemberig befejezzük. Bővítettük és javítottuk a bardoci iskolát. Mindezt annak ellenére, hogy a tanügyminisztérium nem állta a szavát, és saját költségvetésünkből kellett kifizetnünk az egymillió lejre rúgó teljes kiadást. Hason­lóan nehéz helyzet elé állít majd a tavalyelőtt megvásárolt Boda-kúria felújítása, de vállaljuk a feladatot. Megkaptuk a sürgősségi beavatkozást lehetővé tevő építkezési engedélyt, így még ősszel leszedhettük a cserepeket, s fóliával vontuk be, tehát az öreg falakat megóvhattuk a tovább ázástól. Azt sajnálom viszont, hogy Leader-pályázaton nem vehetünk részt vele, mert azáltal csak B-kategóriás műemlékekre lehet támogatást nyerni, az országos alapokhoz nehéz hozzáférni, így elsősorban saját erőnkből kell cselekednünk. Várhatóan idén a tetőszerkezetet sikerül teljesen megújítani, s szeptemberben már új piros cserép lesz rajta. Aláírtuk a Székelyszáldobos és Olasz­telek szennyvízhálózatának kiépítésére vonatkozó szerződést – és ami a legfontosabb: jövő héten kezdődik is a munka.
– Tavalyi beszélgetésünkkor a kudarcok közt említette, hogy nehezen haladnak a mezőgazdasági területek és az erdő visszaszolgáltatásával. Sikerült-e lépniük az ügyben?
– Sajnos, mit sem változott a helyzet – idén is ezt érzem kudarcnak. Az öregek zöme elhunyt, örököseik pedig nem érdeklődnek a hivatalos formaságok intézése iránt. Hozzávetőlegesen tudják, hol található a földjük, beleállnak, s megdolgozzák. De arra is volt már példa, hogy máséba álltak bele, s adódott ebből nem kis vita. Azt kell mondanom, ha a támogatások nem léteznének, a gazdák még ennyire sem viselnék szívükön az ügyintézést, mint most.
– Vita támadt akkor is, amikor a közbirtokosság támogatásával falutáblák készültek...
– Én akkor sem, és azóta sem láttam azokat a táblákat. Most is csak azt mondhatom, amit akkor: ha megmutatják, s kiderül, hogy a törvényes előírásoknak megfelelő, minden további nélkül támogatom felállításukat. Legyen rajta románul, magyarul, s a székely rovásírástól sem zárkózom el, csak a hivatalos követelményeknek feleljen meg. Vallom, nem attól leszünk székelyebbek, magyarabbak, hogy hány zászlót vagy táblát teszünk ki – kell az is, nem mondunk le róla, de önmagában nem elég. Az a fontos, amit önmagunk után hagyunk.
– Mintegy másfél éve szigorú szabályokat bevezető tanácsi határozatot fogadtak el, melynek értelmében a terményt lopóktól és törvénytelenül legeltetőktől akár lovukat és szekerüket is elkobozhatják. Eredményes volt a szigorú fellépés?
– Bírságoltunk juhászokat, tehenészeket és romákat is – annyi a bírság, hogy sok. Legtöbbször sikerül is a pénzt behajtanunk, így azt mondom, értelme volt a határozat elfogadásának.
– A vadkárok megtérítése is rendben?
– A vadászegyesületek eddig tartották magukat a megegyezéshez, és a közösen felmért kárt megtérítették a gazdáknak, a környezetvédelmi minisztériumnak pedig alig néhány elmaradt ügye van. Éppen ma kaptunk egy átiratot tőlük, hogy ismét kifizetnek egyet. Szóval, azt kell mondanom, a megállapodás működött, működik.
– Idénre mit terveznek?
– A tizenharmadik költségvetési évemet kezdem, de még sosem voltam ennyire borúlátó. Sok mindenre szükségünk len­ne, hiszen javítani-, korszerűsítenivaló akad elég, de úgy vélem, pénzügyi fedezetünk nem lesz rá. Csak abban tudok bízni, hogy időközben kicsit kristályosodik a helyzet, s a kormány is megalapozza magát. Ezért amondó vagyok, ha az eddig említetteket be tudjuk fejezni, már elégedettek lehetünk.