Látva pártjaink összefogásra, együttműködésre való tehetetlenségét, kedves honfitársaim, ne várjunk felsőbb biztatásra, utasításra: feledjük el a múlt rendszerben belénk sulykolt nyájszellemet, és próbáljunk meg saját erőnkből, akaratunkból tenni sorsunk javításáért. Merjünk nagyok lenni, kimenni, kiállni érdekeinkért, alulról építkezve.
Ne csak szobánk négy fala között bucsálódjunk, családi vagy szűk baráti körben, tehetetlenségbe süppedten várva, hogy a sült galamb a szájunkba repüljön. Gyűjtsünk bátorságot, és egymást támogatva, erősítve, ezres tömegbe tömörülve, csendesen tüntetve, zászlóinkat magasba emelve – hadd lengesse őket a tavaszi szél – álljunk ki jogainkért, területi autonómiánkért. Hívjuk magunkkal a mellettünk élő többségi honfitársainkat, megértetve velük, hogy nem ellenük, hanem értük is szól küzdelmünk, hogy nem kiszakadni akarunk közös hazánkból, épp ellenkezőleg: elismert államalkotó nemzetként, területi autonómiát élvezve szeretnénk mindannyiunk sorsán javítani, velük együtt építve egy gazdagabb, boldogabb hazát. Mutassunk példát pártvezéreinknek is az összefogásra, az együvé tartozás mindent megmozgató erejére, és figyelmeztessük a Bukarestben vagy a közelünkben élő politikusokat, hogy itt akarunk élni, nem szándékszunk elhagyni a Kárpátok büszke bércei által övezett szülőföldünket, többszázados múltunkat e tájon – csak több megértést, jobb életkörülményeket akarunk, elismert jogaink biztonságában szeretnénk munkálkodni az ország felemeléséért.
Első lépésként minél nagyobb számban legyünk jelen március 10-én Marosvásárhelyen a székely vértanúk emlékművénél. És bízzunk a jó Isten megsegítő erejében is!
BÍRÓ MIKLÓSNÉ TOMPA ENIKŐ, Sepsiszentgyörgy
