Kutyaőskoponya

Az amerikai tudományos akadémia Plos One című kiadványában múlt héten közzétett tanulmány szerint orosz kutatók a koponya fogazatából nyert DNS-mintát összevetették hetven kutyafajta, harminc farkas és négy prérifarkas változatlanul továbbadott anyaági örökítőanyagával. A vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy egyik mintával sem egyezik teljesen, de a mai kutyákéra hasonlít a leginkább, kiemelten a tibeti masztifféval, az újfundlandiéval és a szibériai huskyéval mutat rokonságot.
A dél-szibériai hegységben feltárt koponyáról évtizedeken át nem tudták eldönteni, hogy farkasé vagy inkább kutyáé-e. A 2011-ben elvégzett anatómiai elemzés nyomán arra jutottak, hogy az állat hibrid lehetett: foga alapján farkas, pofája ellenben kutyáé. A mostani eredmény azért izgalmas, mert a kutyák evolúciós családfájának újrarajzolására sarkallhatja a tudósokat. Az eddig is ismert volt, hogy a mai kutyák a farkasok háziasításával alakultak ki, de hogy a folyamat pontosan hol és mikor zajlott le, igazán senki sem tudja megmondani. A legtöbb szakértő abban egyet­ért, hogy a háziasítás még a mezőgazdaság kialakulása előtt – te­hát legkevesebb tízezer éve – megtörtént. Akadnak azonban, akik úgy vélik, hogy a mai kutyák ősei már százezer éve megjelentek, és a háziasítás gócai a Közel-Keleten, illetve Kelet-Ázsiában voltak.
Az altáji koponyáról radiokarbonos kormeghatározással már korábban megállapították, hogy 33 ezer éves, amiből az következik, hogy a farkasok domesztikálása legalább akkorra datálható. De a tanulmányt ismertető Science­Daily.com szerint az sem zárható ki, hogy a háziasítás folyamata különböző térségekben más-más időpontokban zajlott le. Miként könnyen elképzelhető az is, hogy az a szibériai kutyafajta, amelyé a koponya volt, már régen kihalt, és nem maradt fenn családi vonala.