Nem engedünk a negyvennyolcbólBodvaj üzenete: összefogással célt érhetünk

A nagybaconi fúvószenekar nyitánya után Lázár-Kiss Barna András, Barót polgármestere Gábor Áron példáját emelte ki, aki tehetségét és tudását a nemzet szolgálatába állította. Mint mondotta, ma nem ágyúk kellenek, mert ha közösen tudnánk gondolkodni és cselekedni, s testületileg állnánk ki jogaink mellett, az hasonló erőt képviselne, hiszen így az egész világ láthatná: mi Székelyföldön itthon vagyunk, s jövőt követelünk nemzetünknek e tájon. Zsigmond Barna Pál, Ma­gyarország csíkszeredai főkonzulja Orbán Viktor miniszterelnök szavait tolmácsolta. Az üzenet a határon túli ma­gyarság és az anyaország közötti együttműködésben rejlő erőre hívta fel a figyelmet. „Ez az a nap, amikor az egész világ hallja a ma­gyar szabadság hangját. Ez a hang azt mondja, hogy a szabadság azoké, akik elég bátrak, hogy kivívják. Mi, ma­gyarok kivívtuk. Sokat küzdött a magyarság az elmúlt év­századokban, hogy ez ma így lehessen. Az elmúlt években elindítottuk nemzetünket a határon átívelő egyesítés útján. Így leszünk töb­ben, így leszünk erősebbek. Ezt az erőt éppoly bátran és elszántan, éppoly okosan és leleményesen kell használnunk, ahogy eleink” – hangzott a miniszterelnöki üzenet.
Zalaegerszeg alpolgármestere, Ba­laicz Zoltán szerint az anyaországiaknak és az elszakított területeken élőknek nem csak ünnepnapokon kell egymásra ta­lálniuk, hanem a hétköznapokban is cselekedniük kell a közös ügy, a nem­z­etegyesítés érdekében. Mint mondotta, Zalaegerszeg tett közös ügyeinkért, hiszen nemrég szolidaritásként székely zászlót tűztek ki a városházára, testvér­városi kapcsolatot alakítottak ki Ma­rosvásárhellyel, a Deák Ferenc és Széchenyi István Szakközépiskola a Baróti Szabó Dávid Középiskolával fűzte szorosra a kapcsolatot, baráti társaságokon keresztül tartják számon egymás munkáját. Csikány Tamás ezredes, hadtörténész, a budapesti Zrínyi Miklós Nem­zetvédelmi Egyetem tan­szék­vezető tanára Gábor Áron személyét idézte fel: a mindössze egy kézi­könyvvel felfegyverzett székely atyafi nem félt megígérni, hogy „lészen ágyú”, majd szívében hittel és konoksággal, barátai segítségével sikert ért el, s olyan fegyvert készített, mellyel a szászokat egészen Brassóig tudták visszaverni. Klárik László szenátor Bodvaj különlegességét emelte ki: 165 esztendeje itt bizonyosodott be, a jövőt bátorságra, derűlátásra és hitre lehet, szabad építeni. Éppen ezért nekünk, kései utódoknak is követnünk kell példájukat, s közös erővel kell megakadályoznunk, hogy a román hatalom Székelyföldet erő­szakkal ne olvaszthassa be olyan idegen régióba, ahol  kisebbségbe kerülve politikailag súlytalanná válhatnánk. „Lészen ágyunk, hogy mi is célt ér­hessünk? Tegyünk érte, hogy legyen ágyunk” – mondotta a szenátor. Andorkó Ferenc vargyasi unitárius lel­kész a Zsoltárok könyvének ígéjét idéző áldásában az elődeink által ránk testált örökségünkről, a szabadság megérzésének fontosságáról szólt: nem bántani mást, de sosem hagyni a miénket, hiszen ezerévesnél hosszabb történelmünk e tájon, másodrangú állampolgárok nem lehetünk.
Az eseményen fellépett a bibarcfalvi református egyházközség férfikórusa, Benkő Krisztina, Benedek-Huszár János, Bodosi Tímea szavalt, Csog Csenge Emese, Pető Melinda, Kisgyörgy Helga, Kisgyörgy Edina énekelt, ünnepi műsorral felléptek a zalaegerszegi Deák Ferenc és Széchenyi István Szakközépiskola diákjai.