KézdivásárhelyTerületi autonómiát követeltek

Az eddigi hagyományokhoz híven a főtéri ünnepség megkezdése előtt a céhes város iskoláinak küldöttei rótták le kegyeletüket, és helyezték el az emlékezés koszorúit Bem József, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Turóczi Mózes szobránál és kriptájánál, illetve a Szacsvay-domborműnél, a Molnár Józsiás-mauzóleumnál, a világ­háborús hősök em­lékművénél és Gábor Áron eresztevényi sírjánál. A főtéren mintegy ötezres tömeg gyűlt össze együtt ünnepelni a magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 165. évfordulóját. A főtéri ünnepség az általános és középiskolák felvonulásával kezdődött, majd a hagyományőrzők következtek. Semjén Zsolt és kísérete után a Kádár László huszárőrnagy vezette, 11. Székely Határőr Huszárezred hu­szárjai, valamint a Daragus Attila huszárkapitány és Hatos Mihály tábori lelkész, hu­szárfőhad­nagy által vezetett torjai ha­gyományőrző csapat vonult végig a Gábor Áron téren. Utánuk következtek a helyi és magyarországi hagyományőrző csoportok: a Vetró András százados vezette Hagyomány­őrző Csapat, a Vass László alezredes által vezetett Szegedi 3-as Honvéd Zászlóalj Hagyomány­őrző Egyesület, a Boldizsár Béla százados vezette 15. Székely Határőr Gyalogezred bélafalvi Tuzson János szakasza, a tápióbicskei tüzérek, és a 15. Székely Határőr gyalogezred gelencei ütege Kelemen Botond hagyományőrző főhadnagy vezetésével. A sort Bélafalva, Bereck, Csernáton, Esztelnek, Ge­len­ce, Kézdiszárazpatak, Kéz­diszentkereszt, Kézdiszentlélek, Lemhény, Ozsdola, Szent­katolna és Torja lovas-szekeres felvonulása zárta. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Moz­galom kézdivásár­helyi tagjai nagymé­retű piros-fehér-zöld zászlóval vonultak.
A déli harangszó után Bokor Tibor polgármester nyitotta meg az ünnepséget, és köszöntötte Semjén Zsoltot, valamaint a céhes város magyarországi testvérvárosainak képviselőit, a diákságot és a kézdiszéki falvak elöljáróit és küldöttségeit. Bokor az éppen száztíz évvel ezelőtt elhunyt Molnár Józsiás alakját is felidézte: „Élete, egész munkássága azért tanulságos, mert jól szemlélteti, miként alkothat harmonikus egységet a gazdasági tevékenység, az önképzés és a politikai szerepvállalás. Gadasági vállalkozásaiban nem a vagyongyűjtés vezette, hanem alapot akart teremteni a továbbtanuláshoz, hogy politikusként sikeresebben képviselhesse a közösség érdekeit. Molnár Józsiás egész életét arra alapozta, hogy elhiggyük: hazánk olyan lesz, amilyenné mi magunk azt képességeink szerint formáljuk. Maroknyi nemzetünk Európa népei között megbecsült helyet csak akkor tud kivívni, ha közös erővel, együtt cselekszünk biztos jövőnk érdekében” – hangsúlyozta. Azt is elmondta: a magyar szabadság napja, nemzeti ünnepünk megszervezésében azt tartották szem előtt, hogy az a fiatalokról, a fiatalokhoz szóljon. „Legyen március 15-e a fiatalságé, a merészségé, az alkotásvágyé és a kamasz lázadásé. Isten, áldd meg a magyart, a székelyt, az embert!” – mondotta.
Ünnepi beszédében Semjén Zsolt rámutatott, azért jött Székelyföldre, hogy Ma­gyarország köszöntését, megbecsülését, sze­retetét tolmácsolja. Elmondta: Budapestről a magyar parlamenten lobogó székely zászló alól indult a kézdivásárhelyi ünnepségre, és útja során a falvakon és városokon azt tapasztalta, mind Magyarországon, mind pedig Székelyföldön a polgármesteri hivatalokon ott lobognak a székely zászlók. „Nagyon fontos tudatosítanunk magunkban, és megértetnünk román barátainkkal is, hogy amit mi akarunk, kérünk, követelünk, nem valamilyen soha nem látott, soha nem hallott extremitás, hanem az a legtermészetesebb jog az Európai Unióban. Mert a nemzeteknek, a nemzetiségeknek a jogai, azok emberi jogok a közösség szintjén. Amikor mi szabadságunkhoz, nemzeti önazonosságunkhoz ragaszkodunk, akkor emberi jogainkhoz ragaszkodunk” – hangsúlyozta Semjén Zsolt.
Ugron Nóra, a Zúg Március diákszónokverseny idei győztese, a Nagy Mózes Elméleti Líceum végzős tanulója nemzedéke gondolatait tolmácsolta, példaként állítva eléjük a márciusi ifjakat. Ezt követően a Nemzeti dalt a kantai középiskola szavalói adták elő, a tömeg velük együtt ismételte a költemény refrénjét, majd Gergely Zsolt, a Molnár Józsiás-iskola III. osztályos tanulója a Magyarország környes-körül kezdetű népdalt énekelte el. Csige Sándor Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulá­tu­sának vezető konzulja Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét tolmácsolta. A rendezvény alatt közreműködött a Tanulók Klubjának fúvószenekara, Mihály Ernő és a Metropolis zenekar, a Nagy Mózes Elméleti Líceum énekesei, versmondói, valamint a Bod Péter Tanítóképző énekkara. Hegedűn kísért Ábri Béla zenetanár. Az ünnepség végén Kerekes László, kézdi-orbaiszéki római katolikus szentszéki tanácsos, a Boldog Özséb-templom plébánosa és Beder Imre református lelkipásztor megáldotta nemzeti ünnepünket. Ezután következett a legfelemelőbb pillanat: a két nagyméretű székely lobogó felvonása a Gábor Áron-szobor két oldalán. Az egyik lobogót a Kézdiszéki Székely Tanács részéről Bíró Levente és Mészáros Ágoston, a másikat pedig Semjén Zsolt és Bokor Tibor vonta fel a magas zászlórúdra. A lobogók láttán a tömeg spontán módon percekig az autonómiát követelte. Fábián Helén felolvasta az SZNT kormányhoz címzett marosvásárhelyi beadványát, melyet a Székely Szabadság Napján fogalmaztak meg. A magyar és a székely himnusz közös eléneklése után az ünnepség koszorúzással ért véget.